A borogyinói csata

A panoráma segítségével 1812. szeptember 7-én délután fél kettőkor nézünk körbe a borogyinói csatamezőn a már részben szétdúlt Szemjonovszkoje nevű falucska közeléből. A körkép egy 15 m magas, 115 m hosszú festmény, Franz Alekszejevics Rubo orosz csatakép-feső műve, a csata 100. évfordulójára készítette. Jómagam az alábbi panorámát a körképet bemutató, külön e célra épült múzeum képeslapjainak digitalizálásával állítottam össze. A nyomtatott színes képeslapokat még a szovjet időkben, a hetvenes években vásároltuk a múzeumban járva. Nem volt könnyű dolgom: eredetileg sem voltak csúcsminőségűek, színben egységesek, azóta is fakultak.



(egérrel húzható minden irányba, a mozgás meg is fordítható és le is állítható)

Napoleon 1812-ben indított nagyszabású hadjáratot Oroszország ellen. A Visztulán még 400.000 embert vezetett át. Soknemzetiségű hadsereget irányított, mert csak 120.000 katonája volt francia, a többi olasz, lengyel, holland, belga, svájci vagy különféle német tartományok szülötte. Borogyinó volt az utolsó állomás a Moszkváért vívott küzdelemben.

A borogyinói csatában 80.000, más források szerint 90.000 ember halt meg. Olyan elkeseredett volt a küzdelem, hogy foglyokat szinte alig ejtettek. A nyolc órás öldöklést követően eleinte nem is volt világos, ki győzött. Végül az oroszok rendezetten visszavonultak, s Napóleon belovagolt Moszkvába. A csata helyszíne ma mégis dicsőséges emlékhely az oroszok számára. Nemesek, polgárok, jobbágyok egymás mellett küzdöttek az ellenséggel. Az oroszok részéről nemzeti, vallási érzülettel átitatott honvédő háború volt ez, nem pedig királyi udvarok küzdelme zsoldos katonákkal.

Az orosz hadsereg főparancsnoka, Mihail Illarionovics Kutuzov a borogyinói csata után a felperzselt föld taktikáját alkalmazta. Feladta Moszkvát, de megóvta a hadsereget. Az egyházi és világi kincseket elszállították Moszkvából. A lakosság is fegyvert kapott, menekült, elvándorolt vagy ha mert, maradt és ellenállt a megszállóknak. A francia császári gárda eleinte rabolt, de rövidesen más dolga akadt. A jobbára faházakból épült Moszkvában már szeptember 15-én több tűz ütött ki, másnap már féktelenül terjedt a tűzvész, veszélyben forogott a Kreml is. Három napon át égett a város, csak a Kremlt sikerült megmentenie a gárdának. Napoleon végül tekintélye megőrzéséért még egy hónapig maradt a városban.

Kutuzov a késleltetett ellentámadások taktikájával morzsolta fel Napoleon hadseregét, ellehetetlenítette a francia csapatok utánpótlását. I. Sándor orosz cár nem kötött békét, Napoleonnak végül enélkül kellett kivonulnia Oroszországból. A tél, a megóvott orosz reguláris csapatok támadásai és a partizán akciók miatt szinte egész hadserege odaveszett. Kaliszba már csak 18.000 embere érkezett meg...

A csatának is hű leírását adja Lev Tolsztoj világhírű regénye, a Háború és béke. Ennek nyomán készült Szergej Bondarcsuk négy részes monumentális filmje hasonló címmel, ami 1969-ben Oscar díjat kapott.

Statikus fotó: borogyino.jpg (4800x300 képpont, 184 kB).
Ha az applet nem működne, ellenőrizni kell, hogy nincs-e a Java a böngészőben letiltva.


2002.02.03. CsA
További körképek