Tájegységek Tolna megye földrajzilag három jól elkülöníthető tájegységre bontható. A Mecsek hegység északkeleti nyúlványai a Lajvér patakig húzódnak, itt a tájkép hegyvidéki jelleget ölt. Főként a mezőgazdaság szempontjából fontos tájegység a kiváló termőképességű Mezőföld és a Sárrét. Utóbbiaknál a síkvidéki jelleg dominál. Tolna megye területének több mint 50 százaléka dombvidék. A tájegységek közül a legmonotonabb a Duna árterét magába foglaló Sárköz, amely a Sárvíz és a Szekszárdi-dombság vonalától keletre, egészen a Dunáig húzódik. Felszíne szinte teljesen sík, csupán a Duna szabályozásából visszamaradt holtágak és morotvák visznek változatosságot a tájba. A Sárköz területét az Ős-Duna kavicsos, homokos hordalékai építik fel, tetejükön a jégkorszakban távolról idefújt lösz alkot több tízméteres takarót. A Sió-Kapos-Sárvíz völgyétől a Dunáig húzódik a Déli Mezőföld, amely 40-60 méterrel magasabban fekszik a folyó völgyénél. Sík tájait enyhe lankák tagolják. A megye legnagyobb földrajzi tájegysége a Tolnai-dombság, amelynek a kiemelkedő-lesüllyedő blokkjait folyók, patakok szabdalták fel. A Tolnai-dombság kistájai az erősen tagolt Völgység, a Tolnai-hegyhát és a Szekszárdi-dombság. A megye legnagyobb vízfolyása a Duna, amely a térség vízellátása szempontjából is meghatározó. A másik a Sió, amely a Balaton vizét vezeti a Dunába. A felszíni vizeket a Koppány és a Kapos gyűjti össze, s Szállítja a 123 kilométer hosszúságú Sióba. Állandó vizű folyó emellett még a Sárvíz.