És mondá az Úr szolgáinak: "Figyeljetek, mert megmutatom néktek a csodát!"

És a szolgák figyeltek.

És mondá az Úr: "Legyen sötétség!"

És hogy bejött neki!!

A dolog úgy kezdődött, hogy a vonalunk 3 napja azonosult Láng Vincével. Néha elmegy és egy óra múlva visszajön. A hibát keresi egy nagy csapat amatőr szélhámos (vesd össze: "Internet Szolgáltató"), sikertelenül. Alaphangnak elmegy.

9:30 körül grin elrohan, mert a Kvantum servere totálkáros. Mint kiderül,  tényleg, és mint az majd csak sok sok sok órával később derül ki: azért, mert melege van.

(Erről jut eszembe egy vicc, amikor a kis jegesmaci odamegy a papájához, és megkérdezi: - Papa, én jegesmedve vagyok? - Persze, fiam! - mondja az apja. A jegesmaci azonban nem nyugszik, a kedves édesanyját is megkérdezi: - Anya, jegesmedve vagyok én? - Persze hogy jegesmedve vagy, drágám! De a maci nem nyugszik, elmegy a nagyanyjához, és tőle is megkérdi: - Nagyanyó, biztos, hogy én jegesmedve vagyok? - Hát persze, kisunokám! De miért kérdezed? - Azért, mert ROHADTUL FÁZOM!!)

De végül is ez nem tartozik ide, mármint a server. Az már inkább, hogy 10 óra körül egyszer csak torkához kapva hörögve térdre rogy a bejövő router, és az internet szétszáll, mint a seggbe lőtt vadlibák. A grin-földi páros valamint az aprónép próbálkozik ráolvasással (gyakoriak a szexuális utalások transzcendentális lényekkel, valamint az eszközök kedves édesanyjával, aki valószínűleg egy tajvani gyártósor felett görnyedve végezhette el azt a  tevékenységet, mellyel gyanúsítottuk). Végül is a router-gép-csere + kártya-csere után a net kezd indulni.

Vesztére, hiszen közeledik a csúcs. Ez leginkább abban nyilvánult meg, hogy több száz (vagy talán több ezer) kérés zúgott rá a csatolna webserverre, meg úgy általában a vonalra. A server okos, és amikor látta, hogy túl nagy a terhelés, a túl-nagy-terheléstől-védő-program időnként újraindította. Mennyei manna a sikerre szomjazó rendszergazdának, mikor a gép egyszer csak kihal alóla.

A vonal mindkét irányban 100, azaz egyszáz százalékra volt kihasználva. Ez azt jelenti, hogy aki bejutott, az néha kapott valamit (a pingek 8000 ms körül lehettek), de leginkább be se jutottak, és Pestre olyan 50-250 másodperc körül volt, míg eljutott egy kép.

De nem baj, hiszen az swi servere is törött kezeivel szedegette kivert fogait, ugyanis hihetetlen mennyiségű kérés záporozott rá, annyira, hogy a server majdnem megadta magát. (A logok szerint ennek ellenére bizony adott ki képeket, noha nem mozgóképet, de mindenesetre 1-5 percenként tudott frissíteni.)

És persze mindez alatt a webcam1 gép halálosan gagyi webserver programja kontrázott valami végtelenül hamisan olyképpen, hogy időnként fogta magát, és elment.... szóval... oda, ahol a nap se süt. Mindenesetre kézzel jó párszor újra kellett indítani.

Véleményem szerint mindez ellentmond a statisztika, fizika, meg pontosabban a termodinamika törvényeinek, ugyanis ilyen kis helyre ennyi szívás a második főtétel szerint nem koncentrálódhat. Ha mégis, akkor valaki beleköpött a levesbe.

Mindenesetre a résztvevők megegyeztek, hogy a következő napfogyatkozást már másképp csináljuk; találkozunk tehát akkor; munka kevesebb lesz, mert a mostani oldalakat majd fel tudjuk használni!

Talán ennyit erről. Számomra tanulságos volt.

Oh, és még egy. Miközben ezt az egész netes-serveres-lefagyós-hardware-javítós dolgot csináltuk, teljesen kellemes meglepetésként volt egy napfogyatkozás!

Tudtátok...?