Halpiac Madeirán - 2013. április

Magam is felhágtam egy karzatra, hogy áttekintő képeket tudjak fotózni, amikből ez a panoráma lett.
A bal oldali lépcsőn is láthatóan tülekednek a bámészkodó, fotózó külföldiek. A halak 11 óra után már kisebb választékban vannak jelen, de azért még mindig reprezentatív a felhozatal, és a szagok hamisítatlanok. Mert az orr természetesen ilyen helyeken igénybe van véve, bár a csarnok, a márvány és rozsdamentes acél asztalok, a halbontó és tisztító helyek higiénikusak, a folyó vizek jól elmossák a hulladékot, nyálkát.

Az 1940-ben elkészült épületet a portugálokra jellemző azulejo csempeképek díszítik, itt a két nagy, régi idők halárusait idéző falikép.

A csarnok másik két falán nyolc nagy tabló mutatja be a Madeira környéki óceán halait és herkentyűit. Az ablakokból beáramló fény kicsit nehezítette fényképezésüket, de még kivehetők az egyes fajták (portugál, angol és néha latin nevükkel, jellemző méreteikkel és fogási mélységeikkel). Lehet tájékozódni, de most jöjjenek a halak.

A helyi különlegesség természetesen a kilométeres mélységben horgászott fekete abroncshal. Angolnaszerű hosszú teste lelóg az asztalokról, nagy kiálló fogai és hatalmas szeme miatt mással nem téveszthető össze. Erős vízsugár alatt drótgombolyaggal dörzsölik le róla fekekte bőrét. A fehér halfilé sütve, banán vagy maracuja körettel espada néven az itteni gasztronómia híres eleme.

A mi szemünknek hatalmas tonhalból szép szeleteket vágnak, melynek gyönyörű a "rajzolata".

Még pár érdekes színű apróbb vegyes hal, polip is ki volt rakva csak úgy vagy jégágyra.

Heringek, szardíniák természetesen szintén kaphatók.

A szárított halakat a makréla és a tőkehal képviseli. Egy fél makrélát elhoztam, az utolsó képen ezt vágják éppen. Rém büdös, de sörhöz legalább ennyire finom.