Gyalogos híd az Ung felett. A híd a Színház térre vezet. A kép közepén láthatjuk is az 1907-ben épült színházat. Az új színház megépülte óta egy Bábszínháznak ad otthont.
Május 1-én, délután a hídon élénk forgalom van. Főleg a belváros sétálóutcái felé tartanak az emberek. Egy kék kalapos fiatalember mobiltelefonozik. Kárpátalján két ukrán mobilszolgáltató mellett helyenként egy szlovák, egy magyar és egy román is kellő térerőt ad. Csak egészen fent a hegyekben, a ritkán lakott vidékeken nem épült még ki a hálózat. A figyelmes szemlélő két reklámtáblát is felfedezhet, sőt Ungvár közelében már egy-két óriásplakát is akad.

Az egykori zsinagóga épülete az Ung folyó partján. A zsidóság meghatározó szerepet töltött be Kárpátalja polgárosodásában. A XVII. sz.-tól szivárogtak be a területre főként Galícia felöl. 1930-ban a város 27 ezres lakosságának csaknem negyede-ötöde zsidó volt még. A képen látható zsinagógát az askenázi rítusú ortodox egyházközösség építette 1904-1911 közt. Két másik zsidó felekezetnek is volt zsinagógája. A Holocaust és a kivándorlások után ma már minimális csak a zsidók számaránya a Kárpátalján. Az épület ma a zeneiskola részeként a Filharmónia koncertterme.

Az ungvári vár. Ungvár "Castrom Hung" néven már Anonymusnál is szerepel, mint a honfoglalás idején a kárpáti szlávok egyik erőssége. Vezérük Laborcz a magyarok elől Zemplén felé menekült, de Álmos vitézei elfogták és a ma nevét viselő folyó partján megölték. Anonymus még azt is tudni véli, hogy Álmos itt adta át a fővezérséget fiának, Árpádnak. A korai Árpád-házi királyok alatt várispánság földvárral, Ung vármegye központja, de aztán jelentősége csökkent. A tatárjárás utána az elpusztított földvár helyett kővár épül, talán már a mai helyére. A ma is látható vár a Drugeth családhoz köthető, akik Károly Róberttől kapták meg a várat és vagy 350 évig voltak a vidék urai. A mai olasz rendszerű várfalak az 1598 körül elkezdett átépítések eredményei, amik a XVII. sz. közepéig tartottak. A Drugethek uralmát csak három közjáték törte meg: 1602-1606 közt Bocskai István, 1619-ben Bethlen Gábor, 1644-ben Rákóczi György szállta meg Ungvárt. Az 1684-es Thököly-féle megszállása egyben a Drugethek uralmának a végét is jelentette- Thököly lefejeztette a császárhű Drugeth Zsigmondot. Thököly bukása után a Bercsényi család szerzi meg Ungvárt. Bercsényi Miklós a "nagyságos fejedelem" hű katonája 1709-11 közt nagymértékben átépítteti a várat. A belső vár ekkor kapja kastély jellegét. A Rákóczi-szabadságharc leverése után a birtok és a vár a Királyi Kamara uralma alá került. 1776-ban Mária Terézia átadja a görög katolikus püspökségnek, akiknek építőtevékenységét követően kialakul a mai vár képe.
A várba sajnos nem tudtunk bemenni, így csak a külső olasz-bástyás falakról tudok képet közölni. A várban múzeum és képtár van.

A görög katolikus püspöki palota. Az épület eredetileg jezsuita kollégium volt. Pázmány hatására a Drugeth család visszatért a katolikus hitre, és a lelkes ellenreformációs tevékenységbe is kezdet. Drugeth János 1640-ben alapította a kollégiumot. Az 1773-ban feloszlatott jezsuita rend házát 1775-ben Mária Terézia a görög katolikus püspökségnek adományozta. A mai formáját az épület az 1846-os felújítása után, majd 1876 és 1879 közt nyerte el. A szovjet időszakban az ungvári egyetem könyvtárának adott otthont.

A görög katolikus székesegyház. 1646-ban, a hosszas rekatolizációs folyamat végén a magyarországi görög keleti egyház egy csoportja, 63 kárpátaljai ortodox pap Parthén Péter bazilita szerzetes vezetésével, az ungvári vár kápolnájában Jakusics György egri püspök jelenlétében kimondta az "uniót", azaz a rutén ortodox egyház egyesült a római egyházzal. Az egyesült ortodoxok elfogadták a pápa fennhatóságát, de rítusukat az ortodox hagyományoknak megfelelően végzik. Kezdetben a püspöki székhely Munkácson volt, 1775-ös ideköltözésük után kezdték a székesegyházat a volt jezsuita kollégium mellé építeni. A mai formáját az 1876-79-es átépítés után kapta. A szovjet időszakban a görög katolikus egyházat hatalmi szóval egyszerűen beolvasztották a görögkeleti egyházba.
A kép előterében a hagyományos Zsigulik és levitézlett nyugati használt autók mellett egy vadonatúj tűzpiros terepjárót is látunk. Akadnak már ilyenek is itt, de azért itt is a Mercedes és a BMW az igazi státusszimbólum, bár ezekből nem látni annyit mint nálunk. Pedig az utakhoz a terepjáró jobban illene.

A római katolikus templom. 1762-67 közt épült, később részint átalakították. Kárpátalja római katolikus híveinek nagy része magyar, kisebb részt szlovák nemzetiségű. A templom bejáratánál a feliratok ma is magyar nyelvűek. Ma a város 130 ezres lakosságának mintegy tizede magyar.
A kép bal szélén egy újonnan átadott bank cégére és felirata lóg be a képbe. A városokban látni már néhány új bankfiókot -ezek persze itt is elegánsak- és egy-két bank automatát is, mint ahogy Nike és Adidas bolt is előfordul. De a városok határában még nincsenek hiprmarketek, sőt az egyébként gazdag kínálatú boltok nagy része is még hagyományos "kéregetős" rendszerű. A számlát adó pénztárgépek mellett pedig még golyós abakusz-szerű számolótáblácskák is fel-fel tűnnek még.

Két utcakép részlete. A felső képen a székesegyháztól a vár felé tartó utca részlete látható. (Kremlevszkaja ulica) A monarchiás idők nyugalmát árasztó csillogó macskakő fürdik a délutáni napfényben.
A második kép a a kárpátaljai modernitás summázata. A Poljusz (Pólus?, Sark?,Véglet?) Internet Klub és a számomra talányos nevű Pit Stop nevű vendéglátóhely fémesen modern portáljai keményen kettévágták a historizáló ház homlokzatát. Számomra azonosíthatatlan zászlók hirdetik a hely nemzetköziségét vagy sokszínűségét. A parabola antenna révén is nyilvánvaló lehet mindenki számára: ez a szeglet nyitott a nagyvilágra.

A felvételen egy kronosztikonos latin felirat és a címer hirdeti hogy ez volt Ung vármegye nemesi megyeházának a kapuja. A kapu 1769-ben épült, amikor Nagykaposról (ma Szlovákia területén van) ide került át a vármegyei székhely.
Mögötte most már egy újabb házat látunk, ami csehszlovák időszak konstruktivista szellemiségében épült. Itt is a második emelet magasságáig felfut a szőlőlugas. Ezt a hosszan felfuttatott lugast a lakótelepi -általában szörnyű kinézetű- házakon is láthatjuk. Sőt, még a magyarlakta falvakban is számomra szokatlan magasságba, függőlegesen felfelé engedett lugasok a divatosak. A választott szőlőfajták főként az Izabella, meg a hasonló direkttermők. A belőlük készült borokat -amiket volt alkalmam megízlelni-, persze ne próbáljuk a szekszárdi vagy villányi nagynevű borokhoz hasonlítani.

Az Új vármegyeháza épülete. 1809-ben épült copf stílusban. Sajnos egy modern üzlettel ennek az épületnek is elrontották a földszinti részét.

A bazilita szerzetesrend egykori kolostora és internátusa. A görögkeleti egyház egyetlen szerzetesrendje 1879-ben vásárolta meg a területet az elmagyarosodott és megszűnt görögkeleti egyházközösségtől. 1912-ben húzták fel a hatalmas épület falait. Ma itt az Ungvári Állami Egyetem természettudományos karai vannak.
Az egyetemen egyébként még a szovjet időszak alatt is voltak magyar tagozatok, ahol tanárképzés is folyt. A tanárképzés súlypontja ma már Beregszászra tevődött át, ahol nemrégiben megnyílt a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola.