null www.csatolna.hu - főoldal
iv null
 Magunkról    Újdonságok    Publikációk    Rendezvények    Szépek    Érdekességek    Körpanorámák    Tolna megye    Időjárás    Webkamera    Impresszum  
 
 

Morzsák a Művészetek Völgyéből

2003 2004 2005 2006 Templomok a Völgyben

Morzsák a Művészetek Völgyéből-2003

P1010003.JPG
A nagyszabású
koncertek színhelye
az öcsi kőfejtő volt.
Első este itt adott
fergeteges koncertet
a Ghymes is. A
képen a
Cié Montanaro
P1010010.JPG
A taliándörögdi
új iskolában
az Iparipar(k)
rendezvénysorozat
keretében az
Iparművészeti
Egyetem

diákjai állítottak ki.
P1010027.JPG
Részlet a
kiállításból.
A padlás virtuális
ventillátora
P1010041.JPG
A kapolcsi ev.
templomban
Bodi Kati
a Prédikátorok
könyvéhez készült
nagyszerű
kerámiái. A képen
a Lelkek c. mű.
(Préd.3.21)
P1010042.JPG
A kapolcsi
Pincegalériában
Mátyássy László
szobrai voltak.
A képen a
Lélekhajó
című mű.
P1010045.JPG
Szőke András
mesél a dörögdi
Ősök háza
kertjében
 
P1010051.JPG
Szőke András
dzsesszt játszik
Zrubka
Zsomborral és
Eichinger Tiborral
P1010056.JPG
A dörögdi
Lőtér Szinpadon
a Gáspár Sándorral
és Eperjes Károllyal
megerősített
Beregszászi Magyar
Nemzeti Szinház
adta elő Csokonai
Karnyóné
című
keserédesre
formált vígjátékát
P1010057.JPG
Helyzetkép a
dörögdi sörsátorban
1 óra 30-kor
P7290118.JPG
A dörögdi 
Klastromfalu
P1010060.JPG
A Godot Galéria
felkérésére
néhány művész
újragondolta
a nyakkendő
szerepét.
Kiállítás a
kapolcsi
kastélyban.
P1010065.JPG
Simon Zoltán
grafikái a
Kapolcsi
kastélyban

"Csendes" délutáni
órák Kapolcson
P1010069.JPG
A kapolcsi
Malomsziget
P1010073.JPG
Készülnek a
finomságok
P1010076.JPG
Mindenütt
művészet
Kapolcson 1.
P1010077.JPG
Mindenütt
művészet
Kapolcson 2.
P1010078.JPG
A kapolcsi
Pajtamozgó
P7290109.JPG
A debreceni
Harmonia
Instumentalis
barokk koncertje
Pulán.
P7280094.JPG
A petendi
Tehetségkutató
Szinpadon a
szegedi Ez Gáz
játszik folkrockot.
P7280095.JPG
Mindenütt
művészet
Vigántpetenden,
még a plébános
szekrényében is.
P7280099.JPG
Mindenütt
művészet
Vigántpetenden,
még a pajtában is.
P7280102.JPG
A petendi Tósziget
a kirakodóvásárral.
P7280107.JPG
A dörögdi szinpadon
a hazai dzsessz
sztárjai és
ifjú tehetségei is
szerepeltek.
A képen a Hawai
Pop System.
    P7290127.JPG
A legfantasztikusabb
helyszín: A  Krétakör
előadása a
monostorapáti
erdő mélyén, a
a Szentkútnál.
Büchner:
Leonce és Léna
P7300129.JPG
Sátrunk küzd
a viharos északi
széllel az egyik
szépfekvésű
dörögdi sátorhelyen.
Végül a vihar
győz, számunkra
véget ér az idei
rendezvény.
 

 Még apróbb morzsák a Művészetek Völgyéből-2004

P7300004.JPG
A reggeli órák

a gyerekeké
 
P7300008.JPG
Minden

gyerekprogram
ingyenes volt
P7300010.JPG
Készülnek a

finomságok.
Sajnos az idén a
Völgyben a járulékos
szolgáltatások
árai elszabadultak
P7300016.JPG
A Művészetek

Zöldje mozgalom
helyenként
markánsan jelen
volt.
P7300017.JPG
Egy fiatal

 Völgyező
P7300021.JPG
A Kapolcsi

Manóudvar
főként a

gyerekek közt
 volt népszerű.
P7300024.JPG
Balla Gábor

Kalevala-
szobrai
Kapolcson
P7300025.JPG
Szintén Balla

Gábor szobra


 
P7300034.JPG
Bódi Kati és

 körének kiállítása
a kapolcsi
 evangélikus
templomban
P7300042.JPG
Egy másik részlet
P7310073.JPG
Részlet
az
Artchaika Egyesület
Kelet Nyugaton
kiállításából
 
P7310078.JPG
A nagy dugókban

a kerékpár volt
a legjobb
közlekedési
eszköz

 
P7310080.JPG
Kocsmaképek

Kapolcsról.
(Nagyon jó képek
voltak, csak már
nem tudom ki
festette őket)
P7310082.JPG
Szepessyi Ákos

kiállításán
Kapolcson

 
P7310083.JPG
A Szellemkép

Szabadiskola
kiállítása Kapolcson
P7310085.JPG
Érdekes színfolt

volt a Csodák
Palotájának
jelenléte
 mindenféle
furmányos
játékokkal
P7310093.JPG
Profanizálódik a

templom. Pap
János nagysikerű
előadása
P7310100.JPG
Gyűlik a nép

a Kapolcsi
Gástya-árokban
a beregszásziak
"kegyetlen"
Sardafass a
himboszorkány
c. előadására
P8010102.JPG
A Jazz Szinpad

is átköltözött
Dörögdről
Kapolcsra.
(Dörögdön nem
volt elég áram.)
P8010104.JPG
A dörögdi lőtér

többek közt egy
nemzetközi
kórustalálkozónak
is helyszíne volt.
Képen egy Fülöp-
szigeteki kórus,
nagyon jók voltak.
P8010107.JPG
A dörögdi iskola

ismét az
Iparművészeti
Egyetem

diákjainak
 kiállítóhelye volt.
P8010114.JPG
Fülöp-szigeti

kórustagok belga
társaikat,
 hallgatják és
erősen süti őket
a nap.
P8010116.JPG
Egy lelkes

kóruszene
kedvelő

 
P8010119.JPG
Dj Szőke András

az Ősök Házában
nosztalgia
diszkót tartott.
Persze senki
nem táncolt,
hanem inkább
nevetett.

Templomok a Völgyben

A Völgy templomai is figyelemreméltók. A legrégibb emlékek Taliándörögdön találhatók. Itt őriznek egy számomra ismeretlen eredetű palmettás vállkőtöredéket, ami a XI. századból való. Ugyancsak románkori eredetű a templomban őrzött szalagfonatos díszítésű keresztelőmedence is. Az egykori felsődörögdi kora gótikus templomromot a XIII-XIV. század fordulóján emelhették. A többi Balaton-felvidéki templomhoz hasonlóan ez is a török háborúk alatt dőlhetett romba.  Igényes kivitele és  mérete alapján az egyik legszebb templom lehetetett ezen a vidéken, amelynek valószínűleg a Dörögdi család lehetett a kegyura. A templomból jelenleg álló falak az egykori szentély és a sekrestye maradványai. A többi emlék barokk kori már, de ezek közt is látunk igen figyelemreméltókat. A kapolcsi római katolikus templom a Veszprémi-egyházmegye egyik különlegesen szép temploma. Elődje még az evangélikusoké volt de Padányi Biró Márton püspök idejében a a katolikusok visszaszerezték. Ezt követően a templomot többször átalították. A templom legfőbb dísze Johann Ignaz Cimbal (1722-1795) falképegyüttese. Az osztrák, eredetileg sziléziai festő, a korszak egyik jelentős és termékeny mestere volt. Koller Ignác, veszprémi püspök meghívására hosszú éveken át élt a püspöki székhelyen. Főként  Koller megrendeléseinek tett eleget, de más egyházmegyékben is készített fal- és oltárképeket.  Nagyon jelentősek a veszprémi és sümegi püspöki kastélyban, a székesfehérvári székesegyházban, a zalaegerszegi plébániatemplomban látható művei. Monostorapáti templomának szentélyének freskói Bucher Xavér Ferenc, szintén élvonalbeli veszprémi festőművésztől származnak, 1790-ből. Bucher 1748-ben született a svájci Schaffhausenben. Főleg a veszprémi egyházmegye területén lévő templomokba készített oltár- és falképeket.1811-ben halt meg. Az öcsi templom kifestése is kiváló színvonalú. Még az öcsi templomnál is rosszabb állapotban vannak a vigántpetendi falképek. Ez utóbbi két templom mestere még nem ismert. A protestáns emlékek sorából kiemelkedik a kapolcsi, ami 1811-ben lett kész.

kapolcs.jpg
Kapolcs
kapolcsev1.jpg
Kapolcs, ev.
kapolcsev2.jpg
Kapolcs, ev.
kapolcsev3.jpg
Kapolcs, ev.
kapolcsev4.jpg
Kapolcs, ev.
kapolcsrk1.jpg
Kapolcs, rk.
kapolcsrk2.jpg
Kapolcs, rk.
kapolcsrk3.jpg
Kapolcs, rk.
kapolcsrk4.jpg
Kapolcs, rk.
mapat3.jpg
Monostorapáti
mapat5.jpg
Monostorapáti
mapati1.jpg
Monostorapáti
mapati2.jpg
Monostorapáti
mapati4.jpg
Monostorapáti
mapati5.jpg
Monostorapáti
ocsev1.jpg
Öcs, ev.
ocsev2.jpg
Öcs, ev.
ocsref.jpg
Öcs, ref.
ocsrk.jpg
Öcs,rk
pula1.jpg
Pula
pula2.jpg
Pula
pula4.jpg
Pula
pulakap.jpg
Pula
, Flórián-k.
tdorogd1.jpg
Taliándörörgd
tdorogd2.jpg
Taliándörörgd
tdorogd3.jpg
Taliándörörgd
tdorogd4.jpg
Taliándörörgd
vigant1.jpg
Vigántpetend
vigant2.jpg
Vigántpetend
vigant3.jpg
Vigántpetend

Művészetek völgye-2005 (Egészen apró morzsácskák)

A 2005-ös év Völgye valahogy  kicsit más volt talán, mint az előző években. A programok most is jók voltak, neves előadók, nagyszerű pillanatok jellemezték most is azt a négy napot, amit a Völgyben töltöttem, de valahogy  mintha egy kicsit elfáradt volna néhány dolog. Ami különösen hiányérzetett keltett bennem, az a képzőművészeti kiállítások kicsit fakóbb mivolta volt.  Sokatmondó az is, hogy a műsorfüzet Köszöntője Shakespeare LXVI. szonettje lett. Az is jelent valamit hogy Öcs kivált. Nem tudom miért, nem tudom hogyan, de új fesztiválba kezdett, a Kisöcsi Fesztiválba, megosztva a Völgy eddigi egységét. Ez valahogy nem tetszett, és mivel nem nem sikerült kiderítenem, ki is áll a Kisöcsi mögött (csak két fesztiválszervező iroda jegyezte magát), ezért kikiáltottam magamnak az öcsieket szakadár bandának. Nem is mentünk át Öcsre egyetlen egyszer sem, maradtunk inkább hűségesek Márta Pistáékhoz. A műsorfüzet egyébként az idén is szép vastag volt -90 oldal -, ami azért mutatja, hogy  program volt bőven. A szerdai esőkig nagyon szépen fogytak a jegyek is, amik az idén azért kicsit drágábbak voltak, mint tavaly. A napijegy 1500 Ft volt, ami ugye még mindig töpörtyű a Sziget 5000 Ft-os napi jegyárához képest, és ráadásul az még Budapesten is van, ellentétben  a barátságos és festői balatonfelvidéki falvakkal. A Völgy és a Sziget "munkamegosztása" egyre nyilvánvalóbb kimondatlanul is: A Sziget a pestieké és a nagyvilágé, a Völgy a vidékieké. Az anyagi viszonyok  másik fontos fokmérője számomra a sör ára. Tavaly 250 Ft volt egy korsó, most 280 Ft, de az legalább soproni.  A dologban persze annyi turpisság volt, hogy az idei korsó csak 4 dl-es volt. A magam dacos módján nem is ittam annyit. Éjszakázni 1200 Ft-ért tudtunk ketten feleségemmel, egy  kétcsillagos színvonalú sátorozó helyen, ami megint negyede egy  nem messze lévő balatoni kempingárnak De térjünk vissza a kultúrgyepre:

  • A Völgy műsoraiba július 31-én kapcsolódtunk be. Ez az est József Attiláé volt Taliándörögdön. Kalákáékkal kezdtük, akik sok mindent játszottak a szokásos profi színvonalon, nagyszerű hangulatban. Ezt a Galkó Balázs vezette ifjú Új Színházasok "...és keressük az igazságot" című József Attila műsora követte. Mint később kiderült,  ez  is csak felvezetés volt a Merlin Kommandó műsorához, ami számomra az idei Völgy egyik csúcsa volt. A Kaláka + Sebő+ Galkó+Jordán+Márta összeállítású "all stars csapat"  fantasztikust produkált, Galkó és Jordán szavalt, a többiek zenéltek, improvizációkkal tarkítva. Már a hangolás fergeteges volt, ahogy Sebő egy tiroli jódli részleteivel lőtte a be a mikrofonjait.
  • Éjszaka még áttértünk Monostorapátiba a Hobo Blues Band koncertjére. Az idei Völgy újdonsága volt, hogy beengedték a rockot. Én eddig nem nagyon hiányoltam, de nem is lett kárára a Völgynek. A HBB valahogy mindig szívügyem volt, bár én is tudom, hogy kívül esik a Bachtól Arvo Pärtig húzható zenei vonalon. A koncert nagy tanulsága, hogy későkamaszkorom idolja mára értelmiségi rétegzenévé vált. Persze mit is várhatunk akkor, ha József Attila, Villon, Faludy szövegek hangzanak fel. Hobónak mindig vigyáznia kell, hogy  énekhangját jó zenészek dobják fel. Ebben nem is volt hiba, első osztályú,  profi zenészekből áll a zenekara. Hobó most is "átjött" a színpadról, élt mint "jelenség." Talán egy kicsit a szokottnál is fanyarabb volt. Ehhez persze hozzájárulhatott saját bevallása szerinti  bukásuk a marosvásárhelyi Félsziget Fesztiválon. Ott a kétórásra tervezett koncerten 58 perc után lefütyülték őket egy nevesincs erdélyi zenekar előtt. Mit mondjak, nem értem a marosvásárhelyieket. Úgy látszik tényleg értelmiségi rétegzenekar lett a Hobo Blues Band. Itt több mint két órán keresztül nemcsak hogy hagyták játszani, hanem szép sikert is ért el.
  • Pulán egy hosszú délutánt töltöttünk Háy János igézete alatt. Előbb beszélgettek vele, majd Rátóti Zoltán adta elő A bogyósgyümölcskertész fiát. Kicsit tartottam előtte az "egyszemélyes színháztól", de félelmem teljesen alaptalan volt, mert Rátóti és a mű is fantasztikusan jó volt. Mint a műből kiderült, Háy kamaszkori vágya  az volt, hogy rockzenész lehessen. A szépszámú közönség kezdeti derültsége, majd fokozatos bosszantása keretében most elérkezettnek látta az időt, hogy ezt a régi vágyát beteljesítse, és Rátótival együtt végiggitározta- sőt ami szörnyűségesebb volt- végigénekelte a rockhőstörténet klasszikusait is.
  • Kapolcson az idén megint a hazai dzsesszélet nagyságai szerepeltek. Én csak Borbély Mihály együttesét hallottam, aki saját meghatározása szerint már annyi népzenei elemet használ fel, hogy zenéje már nem is etnojazz, hanem inkább már "agrárjazz". Vendégszólistája Lukács Miklós cimbalmos volt, aki egyszerűen csodás volt. Jól tettük, hogy a koncertet végighallgattuk, és inkább az Emil Rulez!-ről késtünk.
  • Én eddig azt sem tudtam, hogy tulajdonképpen ki is az a  Hajós András (Nem az a tök idétlen muksi a tv-ből?) és hogy mi köze van az általam szintén nem  ismeret Emil Rulez! nevű zenekarhoz. Most már tudom, hogy Hajós András jó énekhanggal rendelkező jó humorú idétlen ember, aki egy profi zenészekből álló együttes elején bohóckodik, eléggé sikeresen. (Többen voltak, mint Hobón, és főleg fiatalabbak.) Mindenesetre az előző este "Szárszón nem nyaraltam/ jön a tehervonat" hangulata után a "Zazi az ágyban" dominált. Persze sok jó poén volt, például amikor az 1/2 Hajós András méretű Márta Pistát ölelgette színpadi zárásként, így szólt: "A Feri (az együttes egyik tagja)  azt  üzeni, ne mártsatok semmit a sörbe, majd Márt-a Pista.
  • A Völgy mindig  hoz nagy felfedezéseket is. Ilyen volt számunkra Boris Kovác és a Ladaaba Orchest a "pannóniai Szerbiából". (Ez gondolom a mi fogalmaink szerint a Vajdaságot jelentheti.) A "Last Balkan Tango" című műsoruk nemcsak elsőrendű zenei élmény volt, hanem színházi produkciónak sem volt utolsó. Boris Kovác zenéje  abból  szerb zenéből eredeztethető, amelynek Boban Markovic a legismertebb  képviselője, de annál sokkal több "idegen" zenei elemet is magába olvaszt. Hangulata ironikusabb, fanyarabb, intellektuálisabb.
  • Színházi előadások közül egyet láttunk. A Bárka Színház adta elő Sybille Berg Helge élete című negatív utópiáját nagyon jó alakításokkal.  A gazdag és nyugodt  svájcból  Berg kisasszony irtózatosan kiábrándító képet rajzolt napjainkról (legalábbis az európai életérzésről), ami számomra szintén ékes bizonyíték arra,  hogy az ISO minőségbiztosítástól a pornósztár-kultuszig terjedő posztmodern korunkat is sikerült lényegileg jól elbaltáznunk.
  • Már említettem, hogy kevesebb kiállítást találtam a Völgyben mint tavaly. Erdélyi művészek voltak Kapolcson, számomra némi csalódást okozva. A kapolcsi evangélikus templomban ismét Bódi Kati alkotásai érdemelték ki a legtöbb figyelmet. Hatásos, a popularizmus mezsgyéjén mozgó alkotásai rám ezúttal is nagy hatást gyakoroltak, különösen a Pilátus öröksége című bombasztikus installációja, ami az előző bekezdésben már elszidott posztmodern korunk egyik nagyon ritkán feltett kérdésére irányítja rá az én figyelmemet: Mennyire vagyunk felelősek mi magunk más embertársunk sorsáért?
    Vigándpetenden a plébániaházban Az Európai Folklór Intézet Kortárs Művészi Kreativitás programja keretében láthattunk egy kiállítást amelynek néhány alkotása- köztük Bakó Lacié is- szerintem igen jó volt.
  • A komolyzenét számunkra  Bach Musikalisches Opfer-jének előadása jelentette. A zsúfoltságig megtelt kapolcsi templomban a mű előadása nem gyakorolt rám nagy hatást, pedig korabeli zeneszerszámokon szólt a Capella Savaria zenészeitől, amit általában nagyon kedvelek. Most viszont vagy velem,   vagy a körülményekkel volt baj. (Az persze fel sem merült bennem, hogy esetleg Bach-hal lett volna.)
  • Örömmel fedeztem fel ismét alkotókat a mi vidékünkről. Bakó Lacit már említettem. Pulán Szatmári Juhos László tartott bemutatókat. Monostorapátiban pedig a Szekszárdi gitárkvartett adott koncertet.
Mint tavaly, úgy az idén is az időjárás (némi egyebekkel) záratta be velünk a Völgyet. Augusztus 3-án megérkezett hideg monszuneső zavart haza minket.
01.JPG
A Kaláka a
dörögdi
szinpadon
02.JPG
Az Új Színház
Galkó Balázs
rendezésében
adta elő József
Attila 26 versét
03.JPG
A Hobó Blues Band
a monostorapáti
színpadon
04.JPG
Siklósdi Zsolt
Madonnái és
Sánta Csaba
plasztikái
Kapolcson
05.JPG
Nagy Árpád
Tortúra c.
alkotása
06.JPG
Szigeti Gábor
Csongor 100
Krisztusarcból
összeállított
4 mp-es videó-
installációja. Címe:
Veronika kendője
07.JPG
Bódi Kati hatásos
Pilátus öröksége
című alkotása a
kapolcsi ev.
templomban
08.JPG
Bódi Kati egyik
bálványa
09.JPG
Sólyom Attila
magokból készített
alkotásokat. Itt a
Fenn és lenn c.
műve látható
 felülről. Két
tartály közt
függőlegesen
magocskák
 áramoltak.
Szerencsére a
képnek nincs
szaga.
10.JPG
Rátóti Zoltán
Háy művét
adja elő
11.JPG
A ráadás: Háy
és Rátóti
rockdalokat
énekel Pulán

12.JPG
Mindig találkozunk
olyan zenekarral,
akiről se előtte, se
utána nem hallok,
pedig jó zenét
csinálnak.
Itt a képen
például a Kabóca
játszik világzenét.
 
13.JPG
Borbély Mihály és
műhelye
14.JPG
Emil Rulez!
15.JPG
Vigándpetend:
Magyarósi Éva
székszobrai
16.JPG
Juha Vanhanen
nyugdíjas finn
mozdonyvezető
ekeszobra:
Vonuló darvak
18.JPG
Bakó Laci
kővirslije a
"kővel terített"
asztalról
19.JPG
Bakó Laci
vaskalapjai
20.JPG
Hangol a
zenekar Bachhoz
21.JPG
Pap János, aki
tavaly már
nagysikerű
előadásokat
tartott, az idén
folytatatta
Hang-ember-
hang c
. könyvének
ismertetését.
22.JPG
A Bárkaszínház
A Helge élete
előadása
során
23.JPG
Boris Kovac és
a Ladaaba
zenekar
24.JPG
Eichinger Tibor és
Stefan Varga
a dörögdi
templomban
25.JPG
Számunkra vége
a Völgynek

Morzsák a Művészetek Völgyéből-2006

Az idei Völgylátogatásunk során egy lényeges újdonsággal rukkoltunk elő. Nem jó időben mentünk, és esőben jöttünk, hanem esőben mentünk és végig kitartottunk.  Ez így sátorral nem tűnik az élvezet bő forrásának, de valójában még így is nagyon lakájos volt. Ehhez hozzájárult, hogy most már állandónak tekinthető szálláshelyünk színvonala tovább nőtt, és most már elérte a 3 csillagos kempingek szintjét, még mindig barátságos árakkal.(1600 Ft kettőnknek éjszakánként). A másik anyagi viszonyokat jelző fokmérő hagyományosan nem más, mint a sör ára a sörsátrakban. Sajátos módon erről nem tudok beszámolni az idén, mert a kutyahidegben nem volt kedvem nagyon sört inni. A hagyománytiszteletből- egy forralt bor mellett- elfogyasztott egyetlen söröm is egy kapolcsi kiskocsmában esett meg egy  éjszakai órán, ami olcsóbb volt a sörsátrakénál. Ja és persze a napijegy, 200-zal lett drágább az idén, 1700 Ft, ami még mindig töpörtyű  a Sziget 6000 Ft-jához képest. Tavaly már nem bírtam ki, hogy ne éljek a Völgy kontra Sziget összehasonlítással. Sajnos nekem úgy tűnik, hogy a médiumok a Szigetet "sztárolják". Az egyik legolvasottabb internetes hírportálnak pl. állandó tudósításai vannak a Szigetről. A Völgyről már évek óta nincs. A Völgy szereplői, ha a Szigeten is fellépnek, csak valami kis mellékszínpadon kapnak helyett, a nagyszínpadokat a "sztárok" uralják. Úgyhogy ezerszer inkább a Völgy, mint a Sziget, továbbra is. A Völgyben az idén helyreállt a rend, a tavalyi "kisöcsi szakadár fesztivál" is  visszatért a Völgy kebelébe. A közlekedésre továbbra is a kerékpár volt a legalkalmasabb eszköz, amit a hétvégi kb. 5 km-es dugó is bizonyít.  Szervezési újdonság volt az, hogy a limitált befogadóképességű színielőadásokra aznapi sorszámot kellett igényelni. Hát, korán kellett kelni, de mivel a későn feküdt az ember, ezért napközben kellett aludni. Így napközben nem maradt annyi idő nézelődésre, alig láttunk pl. kiállításokat. Hát ez van. Minden nem lehet még a Völgyben sem tökéletes. Na akkor térjünk  kultúrgyepre:

  • Az első Völgyestünk az izraeli zenének volt szentelve. Először  az Udrub együttes lépett fel. A zenekart a Vajdságból Izraelbe költözött Tibi Golan vezeti, aki úgy tűnik mostanában a hazai zenei életbe kapcsolódott be. Ezt tükrözi az is, hogy a más itthoni együttesekben is játszik. A sztárvendég az Izraelben élő perzsa származású Maureen Nechedar volt, aki állítólag világhíresség határán van, de a netten ennek nyomát nem találtam. (Vagy a héber/perzsa nevek átírásával van gond?) Viszont szépen énekelt, és  zenekar is elsőrangú volt. Nekem mégis a vendégként közreműködő Balogh Kálmán tetszett legjobban. Számomra az ide Völgy nagy felfedezettje ő volt. Hallottam már róla előtte is és annyi lemezen játszik, hogy nem lehet őt nem hallani valahol, de hogy ilyen kiváló zenész, ilyen nagy egyéniség, az csak most tisztázódott előttem. A Völgyben is legalább hat különböző formációban játszott.
    Az Udrubot a Shaibate nevű együttes követte, amit az etióp származású Abate Birhun vezet, aki szaxofonon játszik és énekel. Zenéjük némi csalódást okozott nekem, mert a várt világzenei hatások helyett lényegében csak a korai '70-es évek jazzrock hangulata jelent meg a színpadon, amit  Abate érdekes énekhangja dobott fel.
  • Pénteki napunk este 6-tól a késő éjszakáig a folyamatos zenei élmények közt telt. Bemelegítésnek a Makám kezdett Taliándörögdön. Vagy húsz éve hallottam először a őket, akkor még nem is tudtam, hogy ez az érdekes zene később a  világzene nevet kapja. Azóta némileg nyomukat vesztettem -ami csak az én hibám lehet-, de egy-két éve ismét hallok felőlük. Most erősen megfiatalodva jó volt a zenekart újra látni, bár csak a vezető, Krulik Zoltán képviseli a folytonosságot. Tekintettel a délutáni időpontra elsőként elsősorban gyerekeknek írt zenéket adtak elő, majd ezt követték a felnőtteknek szóló dalok. Szóval jó volt, de ez csak bemelegítés volt az estéhez, ami az öcsi kőfejtőben folytatódott számunkra. Itt a Peter Ralchev Quartett lépet fel. A két bolgár virtuóz, Ralchev harmonikán és Ateshghan Yuseinov gitárszerű bolgár zeneszerszámokon művelt elképesztő dolgokat, és persze Balogh Kálmán cimbalmon. Persze nem illik megfeledkezni a negyedik tagról, a bőgős Novák Csabáról sem. Én nem hiszem, hogy lehet annál nagyon virtuózabban játszani, mint ahogy ők csinálták. Persze ekkor még Lajkó Félix előtt voltunk. Lajkó Félixről sokan állítják, hogy zseni.. A  számomra hülyének tűnő címe ellenére érdemes elolvasni mit írt egy régebbi koncertjéről egy  hírportál kritikusa, mert vannak igazságai, és jól tükrözi a közönség reakcióit is. Lajkó Félix olyan intenzíven játszik, hogy azt sokan nem  bírják 35-40 percnél tovább. Nála nincs lazítás, szünet, pihenés, locsogás a színpadon. Egy órával a kezdés előtt érkezett. Vállán  a hegedűtok, kedélyesen beszélgetett egy kicsit ezzel-azzal, megivott egy korsó sört, hallgatta a nagyszerűen játszó Balogh Kálmánékat, aztán kicsit hangolt a zenekar, és máris kezdték. Koncertjének nem volt dramaturgiai íve, csak izzás volt az első perctől az utolsóig.  Lajkó Félix zenéje olyan feneketlen kút, amelybe belepillantva elszédül az ember. És bizony 40 perc után néhányan felálltak és elmentek, többen elkezdtek beszélgetni, lazítani. Egy ráadást adtak a végén, ekkor láttam először a koncert közben mosolyogni.
    Éjszaka még gyorsan átértünk autóval Monostorapátiba, mert szerencsére ott nagy csúszás volt, ahol levezetésként életem első KFT koncertjét hallhattam. Persze sok humorral.
    Összegzés: Van-e még olyan hely a világon, ahol négy ilyen szuper koncertet lehet meghallgatni egy nap alatt mindössze 1700 Ft-ért? Nincs. Ilyen csak a Völgy lehet.
  • A szombati nap a színházé volt, és ha színház, akkor Pula, és ha Pula, akkor a Bárka és ha Bárka, akkor valami fantasztikus előadás. Az angol Tim Carroll valóban fantasztikus ötlettel vitte színre a Hamletet. Minden néző egy kelléket és egy CD-t kellett, hogy  magával vigyen. A CD-k alapján  a zenei rendező Faragó Béla, ott a helyszínen némileg improvizálva kiválasztja a darab zenei elemeit, (amelyik ez estén főleg a feleségem GoTan Projectére, kisebb részt az általam vitt Palestrinára épült), majd a nézők kisorsolják, hogy melyik színész melyik szerepet játssza aznap este. A színészek pedig a nézők közt sétálgatva fel-fel kapják a  hozott tárgyakat, és azokat beépítik a darabba. Így került be a pulai Hamletbe egy üveg lekvár, esernyő, esőkabát, fokos, zseblámpa, kormánykerék, ananászkonzerv, dobozos sör, kockacukor és még egy csomó minden. A végeredmény: egy baromi hosszú Hamlet, tele mulatságos elemekkel, amik végül is valahogy csak a drámaiság irányába hatottak, talán némileg az abszurdon is keresztül. Én a végére kicsit elfáradtam, a fejem megtelt a veretes Arany János-féle szöveggel, de most időben távolodva egyre mélyebb nyomokat hagy bennem.
    A legfantasztikusabb előadását azonban mégiscsak a Krétakör produkálta. Taliándörögd és Öcs közt az egykori Űrtávközlési Állomásra, mint fantasztikus helyszínre komponáltak egy darabot.  A hetvenes években épült, a '90-es években még komoly beruházásokat megélt állomás mára már feleslegessé vált. Az egykor stratégiai fontosságú objektumot még őrzik ugyan, de az idén először megnyitották a Völgy idejére a nagyközönség előtt is, és ez mint helyszín roppant inspirálóan hatott többekre is. A darabról magáról szóljon a Krétakör honlapja. Persze ez alapján sem könnyű elképzelni az előadás hangulatát, ami engem végső soron azért csak a Monty Pytonékra emlékeztetetett.
    A Krétakör Űrbázis közvetlen szomszédságában volt az Intersputnik "Bolygóközi hétvége" rendezvénye is, aminek célja értelme számomra elég homályos továbbra is.  Adva volt egy nagy árpaföld, amire gabonaköröket csináltak. Ennek közepén fantasztikus fényeffektusokkal  technózenéket "nyomattak", amit ottjártunkkor Latinovits előadásában  Karinthy  "Utazás a koponyám körül" című művéből vett idézetekkel dobtak fel. Kétségtelenül hatásos volt a nagy hideg éjszakában.
  • Vasárnap az Amadinda "Ütősvölgyi" zárókoncertjével kezdtünk, ami fergeteges siker volt. Az, hogy az Amadinda nemzetközileg is jegyzett együttes, azt a nyaralásom alatt is megtapasztalhattam, mert a zadari St. Donat templomi koncerteknek is résztvevője volt, ahol olyan nemzetközi hírességek közt  léptek fel, mint a Hillard Ensemble  vagy a Pro Cantione Antiqua. Egy német honlap is a világ egyik legeredetibb és legsokoldalúbb ütősegyüttesének nevezi. Nemzetközi keresettségük ellenére évek óta a Völgy teljes idejére leköltöznek Taliádörögdre, minden nap foglakozásokat tartanak, és összesen 12 koncertet adnak. Ilyen is csak a Völgyben történhet meg! Meg olyan is, hogy a faluban bóklászva olyan autentikus zenészekbe botlik az ember, mint a Técsői Banda , akik  nem is szerepeltek a műsorfüzetben..  Róluk kivételesen egy fényképet is közlök. Nem csak zenélésüket beszélgetésüket is érdekes volt hallgatni. Nekem úgy tűnt három különböző nyelven is társalognak egymás közt. Itt természetesen a közönséghez szólva a magyart használták.  
    Hosszas dilemmázás után esti programnak mégsem Schützöt választottuk Monostorapátiban,( így az idén a klasszikus komolyzene sajnos teljesen kimaradt a koncertjeink közül) hanem inkább Öcs és Pula felé vettük az irányt. Öcsön az evangélikus templomban Lantos Zoltán és Moldvai Márk adott koncertet. Érdekes találkozás volt ez mindenféle szempontból. Lantos a klasszikus zenei tanulmányok után az indiai zene és a dzsessz felé fordult, Moldvai pedig évekig a Neo nevű popegyüttesben csinálta az elektronikus hókuszpókuszokat. Aztán Moldvai továbblépett, a világzene egyik legnagyobb hazai ígéretének,  a Mitsourának a frontembere lett, itt találkozott össze Lantossal. Itt,  az öcsi templomban gondoltam először arra, hogy vajon még mennyi ilyen elképesztően tehetséges ember zenélhet itt az országban, akiről nem is hallok, és szinte csak a véletlen hoz össze velük, és persze a Völgy. És így is csak morzsákat látok a Völgyből.
    Pulára ismét színi előadás miatt mentünk. Tavaly már nagyszerű Háy János darabot láttunk itt, az idén is erre vártunk. Nyáron ráadásul elolvastam egy könyvét, ami nagyon tetszett, és egy-két novellája erősen belémégett.. (Itt egy novella is van belőle, emitt pedig egy fanyalgó kritika róla.) Pulán ismét sok humorral és mély humanizmussal átitatott darabot láttunk tőle, a Pityu bácsi fiát. Itt egy méltatást láthatunk a beregszásziak előadásáról, sőt a lapról továbblépve az egész drámát is elolvashatjuk. Háy, az utolsó Móricz Zsigmond, valahogy ezzel a katartikus érzéssel távoztam az előadásról és a Völgyből.
    Remélem jövőre ugyanígy, ugyanitt.