Dunahíd 2 hónappal az átadás előtt

Értünk jöttek egy terepjáróval vasárnap reggel fél kilenckor. A Palánki úton indultunk és a - még nem teljesen kész - vasúti híd után mentünk fel a már majdnem kész új útra. A fele távon már álltak a korlátok, a tizenvalahány hídon a Dunáig még szinte mindenütt dolgoztak, készítették a fel- és lejárókat (itt sajnos nem tudtunk fényképezni, mert sietnünk kellett). Több vadátjáró készült, kétoldalt pedig kerítés védi az utat az állatoktól (vagy őket tőlünk). Az út maga - azt hiszem - veszélyben az M0-val fog vetekedni, ugyanis ez is egy félszélességű autópálya, ahol sehol sincs szintbeli kereszteződés, az ívek autópályára tervezettek. Sima, belátható, valószínűleg nagy csábítás lesz az őrülteknek. Azt hiszem jó lesz, ha a rendőrség már előre felkészül erre.

A hidak mindenütt dupla szélesek, tehát bennük a lehetőség a másik sávra is (igaz, az M7-es balatoni végénél több mint 20 évig volt meg a lehetőség ugyanígy).

A híd maga már nagyon impozáns. Legutóbbi ottlétünkkor a töltésről fényképezhettük a hídfőt, most ez a töltés több méterrel alattunk volt. A legszembetűnőbb a széles, jó ívü hidra felhajtó bicikliút volt. Nem vagyunk ilyenhez szokva. Később láttuk, hogy a hídpálya egy autós sávból és egy jól, biztonságosan elválasztott kerékpársávból áll. A másik oldalon ugyanígy lejáró, ami az út alatt becsatlakozik egy már kész kerékpárútba. Ami egyik irányban Bajáig tart, másik irányban elkezdték Kalocsáig. A töltésen halad és sehol nem érintkezik a közúti forgalommal. Ez nagyon tetszett.
 

Az út sorrendje, hogy képben legyetek (mert a képek néha kizökkennek a sorrendjükből) Kiszálltunk a szekszárdi oldalon. Átsétáltunk a hídon. Visszasétáltunk. Lemásztunk az oldallépcsőn Beszálltunk a csónakba. Átmentünk a másik partig (itt fogyott el a képhely). A híd északi oldalán visszajöttünk (itt úgy sem lehetett volna fényképezni, mert szembe sütött a nap). Kikötöttünk. Felmásztiunk a hídfőnél és belestünk a medve seggébe (a híd belsejében). Felmásztunk a töltésen és hazajöttünk

Na de előre szaladtam. Elindultunk a hídon. Szerencsénk volt, mert - éppen a szigetelési munkáknál tartottak - hivatalosan a munkásokon kívül senki nem léphet ennek befejeztéig a hídra. Egy kis sávon átsétáltunk a másik partra. Nagy élmény volt kilépni a dilatációs csíkon az Alföld talajára.

Apropó dilatáció. Nehéz probléma volt, mivel a híd három anyagból készült. Egyszer az acél hídszerkezet, majd a vasbeton végek és legvégül a feltöltött útrész. A dilatáció az acélnál a legnagyobb 100 mm körül, míg a vasbeton és feltöltött résznél a legkisebb kb. 20-30 mm. Német cég szállította a hatalmas acélsíneket, közöttük a mozgást engedélyező gumibetétet. A németek nagyon dicsérték a hídépítőket, hogy szinte elenyésző volt az eltérés a beemelt elemek között, pedig Magyarországon még nem készítettek ilyen fesztávú hídelemeket, mint a két 120 m körüli legnagyobb darab.

A mozgás érdekes problémát vetett fel, amíg a híd nem ért össze. Az egyik oldalát erősebben sütötte a nap, felmelegedett, és több tíz millimétert elcsavarodott. Ezt úgy küszöbölték ki, hogy abban időben az egész hidat teflonlapokra állították, az elmozdulást két oldalt az erdőrészben felállított műszerrel mérték (érdekes volt, hogy itt mindig milliméterekben beszéltek, bármilyen méretmegadásról is volt szó) és olajemelőkkel minden nap visszaállították a helyére.

Érdekesség: a terhelési próbát egy ukrán kapitány a több uszályvontatmányból álló hajójával idén januárban megtette. A kapott útvonaltérkép és a kirakott bóják ellenére a reggeli (5 órakor) ködben nem a kijelölt nyíláson próbálta magát átszuszakolni, hanem eggyel errébb és eltrafálta a pillért (apropó pillér, erről kell még pár sort írni). Szép darabot kiharapott a betonból több helyen is, elég hosszú ideig tartott míg a szétkóborolt uszályait megint összeterelték. Szerencsére a híd bírta.

Pillér. Sok érdekes dolgot hallottunk róla. A legizgalmasabb, hogy ezek a huszonvalahány méter mély pillérek még abban a mélységben sem állnak kemény talajon (ugyanis az itt nemigen van emberi mélységben), hanem a palástsúrlódás tartja őket stabilan a helyükön. A folyásirányú homlokfalán nagyon kopásálló igen kemény gránitborítás található, amit Olaszországból hoztak. Ez van hivatva védeni a pillért a jégzajlás, a hordalék és az ukrán kapitányok ellen (ő egy kicsit félrehordott, a gránit mellett ment a pillérnek; állítólag ha ott találja el a pillért, akkor ez a kő kettévágta volna az uszályt). Szabó Gyuriéknak volt olyan tervük, hogy erre az időre újra megnyitni a Mórágyi kőbányát és olcsóbban, itteni anyagból megcsinálni a védfalat, de elvetették. Megnéztük a pilléren, hogy meddig állt a víz az árvíz idején. Megdöbbentő volt, többször felállhattam volna a saját nyakamba, hogy elérjem.

Csónakkal is kimentünk, hogy oldalról is megnézhessük. A Dunában álló pillérek csodálatosan kecsesek, áramvonalas formájúak. Átcsónakáztunk a túlsó partra, majd a híd másik oldalán vissza, de eddigre már egy darab üres kockánk sem maradt a gépben (kölcsönfényképezővel vágtunk neki).

Beszéltem Gyurival a webkameráról. Azt mondta, hogy a hídnak, a kandeláberektől független áramellátása van, amit egyáltalán nem kapcsolnak ki, tehát az áramellátás megoldódhat. A híd az átadás után a Közútkezelő Kht. (vagy valami ilyen nevű) kezelésébe kerül. Ennek igazgatója Miq osztálytársának, barátjának édesapja. Van protekciónk, de gondolom Tónin keresztül is lesz. Ma délelőtt megyek ki hozzájuk egy látványrajzért, ahol már a kandeláberek is benne lesznek. Ezután lehet tervezni is.

S most lássuk a képeket:

Azoknak, akik inkább a képaláírás alapján válogatnának:

000. A kezdetek egy régebbi légifelvételen. 001. A szekszárdi hídfeljáró a bicikliúttal. 002. Már a tényleges hídon a túlsó part felé. 003. Feltűnik a túlsó part. Indulunk a hídon lefelé az Alföldre. 004. Több mint 60 ember dolgozott vasárnap is a hídon. 005. Dokumentumfelvétel. Jutkával és Gyurival ballagunk visszafelé a túlsó partról a friss szigetelésen. ezen az oldalon már egész hídszerü a dolog. 006. A szigetelés és a korlát a híd déli oldalán. 007. A híd közepén. A szekszárdi oldalon még kemény munka folyik. 008. A felületet a többrétegü szigetelés elött fémtisztára marják. Távolban a szekszárdi dombok. 009. A felvétel arról az imbolygó lépcsőről készült, amin le lehet araszolni a híd oldalán (most még) oda, ahol Szabó Gyuri lépked. Ezen a részen késöbb Duna lesz. Itt bekukucskáltunk a híd belsejébe, de olyan sötét volt, hogy nem is zavart a felvételkészítésben, hogy nincs már tárolóhelyünk. 010. Az Alföldön állunk. Jobb oldalon látható vékony csíkban a hídra felhajtó bicikliút. 011. Vízre szálltunk. A gém méltósággal figyelte egész idö alatt a hídépítést és mi sem tudtuk megzavarni. 012. A karcsú pillérű híd a Duna közepéről nézve. 013. A híd szekszárdi vége. 014. Az alföldi vége a Dunán átívelő szakasznak. 015. Az impozáns magasságú, karcsú pillérű híd a Dunáról. 016. Kikötöttünk az alföldi oldalon és Miq kimászva a csónakból innen is készített egy szép felvételt a hídról. Itt fogyott el a tárolókapacitásunk. 017. Ilyen lesz, ha elkészül (makett). 018. Így kapcsolódik a meglévő utakhoz.

További lapok a híddal és az M9 úttal kapcsolatban fordított időrendben: csúszott a beemelés, hőlégballonnal átrepülve, Rotary látogatás, szakmai mélységek a mélyépítésről.

kép, szöveg: Schubi, térkép: Gizus, lap: CsA