Kínai élménybeszámoló

előző rész

A kínai konyháról ezer helyen és részletesen írnak, filmeket mutatnak. Csak az nem ismeri, aki nem akarja. Kínába sem kell utazni ahhoz, hogy kipróbáljuk. Mégis néhány fontosabb tudnivaló:
- Minden apróra van szeletelve vagy puhára főzve, így könnyű (?) pálcikával enni.
- Nagyon sok fogás van, viszonylag kevés mennyiségben. A fogásokat eltérő alakú tálakban teszik az asztak közepén lévő forgatható emelvényre. Maga elé fordítva mindenki vesz pár falatot a közös tálakból. Ki is lehet hagyni fogást. A forgó tálalást hétköznap, otthon, családi körben (apa, anya, egyetlen gyerek) ritkán alkalmazzák.
- Minden étkezés elengedhetetlen kelléke a főtt rizs, amit kis porcelánedényből lehet a fogásokhoz enni. A puhára főtt rizsszemek enyhén összetapadnak, így nem szemenként, hanem kisebb csomókban lehet a pálcikákkal megfogni.
- A színek, díszítések nagyon fontosak. Zöld, barna, lila, rózsaszín, sárga, fehér stb.
- A levest általában az étkezés végén szolgálják fel, ezt jellegzetes alakú kínai porcelánkanállal eszik.
- Kenyér, péksütemény nincs, de reggelihez van fehér, laza szerkezetű rizstésztából készült, ovális alakú párolt gombóc.
- A csámcsogás, evés közbeni cuppogás a kínaiaknál nem zavaró, sőt jelzi, hogy ízlik az étel.
- Nem illetlen a saját tálkákat szájközelbe emelni sem, s abból az ételt szinte a szájba kotorni.

Alább a fehér lapon két étkezés fogásait kísérlem meg felsorolni. Az ott bemutatott ebéd (fenti képek) a naponta elköltöttnél gazdagabb, és a vacsora (alább balra) is hivatalos, fogadásba hajló jellegű volt (a vacsorán a házigazdák nyakkendő és zakó nélkül jelentek meg, így a liftben diszkréten mi is levettük).

Mivel a fogások sorrendje számomra nehezen kifürkészhető konvenciókon alapult s el is felejtettem, abc rendben adom meg az ételeket, italokat. Sok meglepetés érheti az embert. A látvány alapján pl. sósnak várt fogás sokszor csípős, édes vagy savanyú. A híres kínai kacsasült lehangolt, mert a részek - mell, comb stb.- nem váltak el, nem volt filézve, sőt, a darabolás esetleges volt, szilánkos csontokkal együtt (robbantott kacsa?). Az összbenyomás azért nagyon is pozitív egyeneget mutat.
 

A malacfület kivéve mindent - a békát is - megkóstoltam egy falat erejéig. Ami ízlett, abból többször is vettem, bár mindig keveset.

Vendéglátóink az utolsó sanghaji este elvittek egy áruház legfelső emeletén lévő önkiszolgáló étterembe is. Itt a belépésnél kellett egy meghatározott összeget leszurkolni. Az étterem asztalaiba sütésre, főzésre alkalmas gázmelegítők voltak szerelve, mert az önkiszolgálás az étel elkészítésére is kiterjedt. Bő választékát leltük a különféle nyers halszeleteknek, húsoknak, rablóhús szerűen felfűzött pálcikáknak, valamint salátáknak, köreteknek, ízesítőknek, gyümölcsöknek, üdítőknek. Mindenki kapott egy papírkötényt is a sütéskor esetleg pattogó, fröccsenő forró vaj ellen. Az önkiszolgálás és svédasztal egyfajta kínai keveréke ez. A mennyiség - amennyi a tisztelt vendégbe fér. Hatalmasan belaktunk...

Kínában más a villamos hálózati csatlakozó (magyarul konektor), mint nálunk. Erre fel lehet készülni, vettem is még a frankfurti reptéren egy "világutazó adaptert", amivel a legtöbb országban csatlakozni lehet. Így be tudtam dugni a magammal vitt lap-top számítógép tápkábelét. Igen ám, de a képek számítógépre való letöltésekor a kamerát is jó a hálózatról táplálni, mert ilyenkor zabálja az elemeket. Kénytelen voltam ezért a szállodában a fürdőszobába kiköltözni, ahol a konektor fölött volt egy univerzális villanyborotva aljzat is. Alább látható a megvalósított kapcsolás: