A leghíresebb tolnai néprajzi tájnak, a Sárköznek a népi építészetével külön foglalkozunk. Az emlékanyag különleges részét képezik a pincék, présházak. Szakcson és Felsőnyéken még régi, XIX. századi nádfedeles pincék is fennmaradtak. Néhány magyar faluban is látunk többé-kevésbé összefüggő pincesort is. Ezek sorából is kiemelkedik a Sióagárd melletti Leányvár. A szekszárdi pincékről, présházakról is külön szólunk, bár ezek gyakran meghaladják a népi építészet igényeit és színvonalát.
A XIX. századtól kezdve a nemesi-polgári építészet stílusa egyre erősebben éreztette faluhelyeken is a hatását. A században, és különösen annak végén bekövetkező mezőgazdasági fellendülés hatására a parasztság vezető rétegei határozott polgári attitűdöket vettek fel. Ez az épületetek külső megjelenésén is megmutatkozott. A németek polgárosodó jellegű építészetének sok emléke maradt fenn. Nagyszékelyt külön is bemutatjuk. 
Kismányoki ház a XX. sz. legelejéről és egy cikói ház homlokzatának részlete a két világháború közti időszakból Az 1945-öt követő időszakban sok falu sorvadásnak indult. Ennek az lett a következménye, hogy sok településen a külső megjelenést illetően szinte konzerválódtak a XX. század közepi állapotok. (Kalaznó, Murga, Mucsi stb.) Ezekben a falvakban sok az elhagyott ház is. Szerencsésebb a helyzete azoknak a falvaknak, ahol sok ingatlant a városiak üdülőnek vásároltak meg. (pl.Ladomány) 
 Présházak a györkönyi pincesorban Megyénkben is sok helyen látunk pincefalvakat, bár ezek a györkönyi
kivételével nem olyan összefüggőek és nagyok, mint a Villány környékiek,
vagy a hajósi. A
györkönyi pincesor egyszerű nádfedeles, és a jellegzetes "sváb" téglafalú pincéi közt is találunk határozottan
polgári ízlést tükröző, impozáns megjelenésre törekvő présházat is, ami mutatja,
hogy a nemesi-polgári ízlés a XIX. század második felétől valóban széles körben elterjedt. |
Tolna megye XVIII.-XIX. századi népi építészetének, az úgy nevezett régi stílusnak szinte alig van
fennmaradt emléke. Itt is általános lehetett a borona- vagy paticsfalú építkezés,
amit a XIX. század során a fában egyre szegényebb vidéken teljesen kiszorított a jóval tartósabb
vert fal és különösen a vályog.
A régi stílusú parasztházak legszebb fennmaradt emléke a kapos-völgyi Szakályban
látható falumúzeum épülete. Ez alapján sejthető, hogy Tolna megye nyugati
felének népi építészete a szomszédos somogyi területekkel
mutathatott szoros
rokonságot.
A kivételesen sok régi épületet megőrzött Sárszentlőrincen eredeti állapotában tanulmányozhatunk
még egy XIX. század elei jegyzői házat is, amelyen a klasszicizmus hatása a meghatározó. A ház alaprajzilag és homlokzatának
kiképzésével, oszlopos-boltíves kiskapujával igyekszik kitűnni a környező parasztporták
sorából. Főhomlokzatához L alakban
kapcsolódik az oszlopos tornác. Ebben a házban jegyzősködött Hitting Lajos, akinek
kosztos diákja volt Petőfi Sándor 1831-32-ben. A ház ma Petőfi emlékmúzeum.
Mellette egy jellegzetes, hosszanti elrendezésű parasztházat látunk.
