Tolnát régebben nem sorolták a római emlékekben dúskáló megyék közé. Ez a megítélés azonban
remélhetőleg hamarosan meg fog változni. Az alsóhetényi, majd a közelmúlt bölcskei és kömlődi ásatásai
már jelentősen felértékelték Tolnát. Iova megtalálásával pedig megyénk egy csapásra a legígéretesebb
területek közé lépett elő.
Megyénk középkori emlékanyaga is szegényesnek tűnik. Pedig a mainál nagyobb területű Tolna megye a
középkorban az ország gazdagabb megyéi közé tartozott. A XV. század végén az adóelszámolások
nagyságát tekintve negyedik, és 20 fő/km2-nél is nagyobb népsűrűségével a harmadik volt a
megyék rangsorában. A megye fejlettségéhez talán az is hozzájárult, hogy magas volt az egyházi birtokok
aránya, (Engel Pál szerint mintegy 40%) és nem volt olyan család, akinek nyomasztó biroktúlsúlya
bénítóan hatott volna a megye fejlődésére.XV. század végére sok mezővárosa is lett a megyének, különösen a fejlettebb,
Duna-menti területeken. A török hódoltság második felében azonban a középkori
gazdagságnak csaknem minden látható jele elenyészik. A XVII: század legvégén Tolna Baranyával és
Somoggyal szemben is határpert vesztett, így területe is sokat csonkult. (A XV. század végén mintegy
4500 km2 volt, ma 2584 km2) A megye szinte elnéptelenedett,
minden temploma romba dőlt. Ma már csak néhány faragvány, rom és későbbi templomba
beépített épületmaradvány idézi fel a múltat. |
