Református templomok

Megyénk a hódoltság kori reformáció egyik fő központjának számított. Ezt a szerepet főként a híres tolnai iskola révén vívta ki. A Tolna városából kiinduló reformáció hatására egész Tolna megye reformátussá vált. Bár a hódoltság, és az azt követő zavaros idők során a lakosság nagymértékben megfogyatkozott, a Duna mentén, a Mecsek környékén, valamint kisebb helyi erdőségek és mocsarak rejtekében voltak olyanok, akik átvészelték a nehéz időket. Ilyen őslakos falvak voltak például a Duna-mentén Bölcske, Madocsa, Szentgyörgy, Fadd, a Sárköz falvai, a Mecsek lábánál lévő Váralja, Nagymányok, Györe, Máza, Nádasd, Hidas, (ez utóbbi három Baranyához kerül) a megye egyéb területein Nagydorog, Mucsi stb.
A török kiűzése után tehát egy gyér számú református magyar és a balkánról beszivárgott rác népesség lakta a megyét. A települések kis létszámúak és instabilak voltak. A betelepítések hatására ezek a református közösségek gyakran zárványként különültek el a környező katolikus-evangélikus falvaktól. Számos helyen - a katolikus betelepülés hatására- a kis lélekszámú református lakosság elvándorolt más, erősebb református településbe, így egyfajta koncentráció is lejátszódott. Ugyanakkor a vallási türelmetlenség elől az újratelepülő megyébe reformátusok is érkeztek, gyakran igen távolról, például a nyugati megyeszélen Lápafő Zalából települt, Kölesdre pedig Pest megyéből érkeztek reformátusok. Teljesen eltűnt Nagymányok, Nádasd, Mucsi református közössége, ezek a települések elnémetesedtek. Bölcskén katolikusokkal, Váralján evangélikus németekkel kellett a református ősmagyarságnak együtt élnie. Színtiszta református település maradt a sárközi falvakon kívül Nagydorog, Madocsa, Dunaszentgyörgy és sokáig Fadd is.
A reformátusok száma tehát erőteljesen növekedett a XVIII. század során, de nem olyan mértékben, mint a politikailag is támogatott katolikusoké. Így Tolna megye alapvetően katolikus arculatúvá vált egy markáns református tájegységgel (Sárköz) és számos református többségű településsel. Sok településen a katolikus többség mellett jelentős kisebbséget alkotnak. (A felekezeti megoszlás térképét lásd itt).
A református templomok a vallási előírásoknak megfelelően puritánok. Döntő többségük csak a Türlemi rendelet után épülhetett fel. A díszítés a szószékre, a papi padra, az Úrasztalra, esetleg a bejárati ajtó faragásaira koncentrálódik. Az épületek külső megjelenése általában a legredukáltabb későbarokk formavilágát idézi. Hagymasisakos tornyú templomhoz félköríves, vagy sokszögzáródású hajó társul. A templomok leggyakrabban síkmennyezetesek. A XIX. század végén megfigyelhetővé vált, hogy a templomokban is a polgári ízlésnek megfelelő apróbb díszítések terjedtek el.

Decs

A megye református templomainak a nagy része a Türelmi rendelet után épült. A kivételek közé tartozik Decs, ahol a középkori templomot a reformáció kezdete óta használják vallásgyakorlásra a reformátusok, csak a torony készült II. József korában. Decs jelentősége a hódoltság során nőtt meg, mert gyűjtőhelye lett az elnéptelenedő sárközi településekből származó menekülteknek (lásd Ete történetét). A hazai reformáció számos nagy alakja köthető a településhez: Baranyai Decsi (Csimor) János, Decsi István, és a leghíresebb id. Decsi Gáspár. Itt jegyezte le Decsi István 1609-13 közt a Decsi-kódexet is, amely 45 történeti és vallási mű kivonatát tartalmazza.

Bölcske

Bölcskén is kezdetben a középkori templomot használták, de 1812-ben a helyére új templomot épített a népes gyülekezet . Ezt a templomot 1872-ben alakították át a mai formájára. A közelében álló volt református iskola is jeles, XIX. század közepéről származó klasszicista épület.

Nagydorog

Kivételes esetekben, külön császárnői engedéllyel már a Türelmi rendelet előtt is épülhetett templom, természetesen torony nélkül. Ilyen kivételek közé tartozik Nagydorog is. Nagydorog a XVIII. század elején a megye egyik kivételesen erős településének számított. Már 1685-87 közt is volt református temploma. 1690-től 1700 -ig állandó helyőrség állomásozott itt, tehát a falu jelentős lélekszámú lehetett, ha elbírta a katonasággal járó terheket is. Még a XVIII. sz. elején is egyike Tolna megye legnépesebb településeinek, de mezővárosi rangot soha nem kapott. Nagydorogon a templom 1771-ben készült el. A torony húsz évvel később, már a rendelet megjelenése után épült.

Kölesd

Kölesd a mezővárosok közt az egyetlen protestáns többségű volt. A református magyar lakossága mellett német evangélikus kisebbség élt a mezővárosban. Helyi hagyomány szerint, amit a kutatások is megerősítettek, vallási türelmetlenség elöl ide menekült Pest megyei, főként zsámbéki reformátusok kezdték el a falu benépesítését. A mai református temploma 1788-ban lett kész. A toronysisakja azonban későbbi.

Dunaszentgyörgy

Dunaszentgyörgy különleges településnek számított, mivel igen magas volt a zömében református kisnemesek aránya a településen. Már a XVIII. sz. elején állt itt a református templom, ami különleges helyzetnek számított. A mai templom a régi átépítésével 1889-re készült el.

Nagyszékely

A német telepesek közt is találhatunk reformátusokat, akik Mórágyon, Nagyszékelyen és Gyönkön telepedtek le. Nagyszékelyen a középkori templom mellé a megye egyik legnagyobb református templomát húzták fel 1801-re. 1806-tól a református népiskolában már magánjellegű oktatás keretében a tanító vezetésével latin és német nyelvtanítás is folyt. 1810-től már a nagygimnáziumi tananyag bizonyos elemeit is tanították. Az 1812-ben Gyönkre átköltöző iskola pedig már a teljes nagygimnáziumi tananyagot is tanítja - a megyében elsőként.

Mórágy

Mórágyon a templom 1786-ra épült fel. Szép arányú, nagyméretű épület. Mellette található a református temető, ami ma nagyon elhagyatott. Nagyméretű kripták, szépen faragott sírkövek mutatják az egykori német gazdák és kézművesek vagyonosságát.

Gyönk

Gyönk is különleges településnek számított, mivel a türelmi rendelet elött már állhatott itt a templom, amit 1777-ben húztak fel. A falu birtokosai, a Magyai-Kossa család is a helvét irányt követte, így erőteljesen támogatták a gyülekezetet. A templom tornya azonban csak később épülhetett meg, ez 1835-ben készült el.

Szekszárd

Szekszárd reformátusai különálló városrészbe, az úgynevezett Felsővárosba települtek. A város összlakosságának kicsit több mint tizedét tették ki a reformátusok a XVIII. század legvégén. Templomot a Türelmi rendeletig nem építhettek, Öcsénybe jártak istentiszteletre az itteni hívők. Az 1785-ben felépült templomuk 1825-ben leégett, végül 1885-ös újjáépítésekor nyerte el mai alakját.

Madocsa

A madocsai is a megye figyelemre méltó templomai közé tartozik. A ma látható épület 1803-06 közt épült, egy korábbi szerényebb templom helyén, ami már nyilván felhasználta a középkori apátság romjait is. . Különleges abból a szempontból is, hogy nem fagerendák tartotta síkmennyezetet kapott a templom, hanem a jóval igényesebb csehsüveges boltozatot.

Váralja

A más vidékeken gyakori festett famennyezet megyénkben csak nyomokban maradt fenn Őcsényben, másodlagos beépítésekben. Váralján egy sajátos, XX. század eleji, vászonra festett mennyezet és karzat képviseli ezt a stílust. Más szempontból is figyelemre méltó a váraljai templom. Méretét tekintve is az egyik legnagyobb a megyében ez az 1803-ra elkészült templom. Szószéke is művészi munka, oldalán festett díszítéssel.

Bonyhád

A bonyhádi reformátusok a XVIII. századi kezdetektől lakták a települést. Szerény kisebbséget képviseltek a német katolikusok és evangélikusok, valamint a zsidóság mellett. Jó darabig csak a reformátusok szájából hangzott el magyar szó Bonyhádon. A település egyik birtokosa, Kun Ferenc megengedte a vallásgyakorlást számukra, paticsfalú templomot is építhettek, harangtoronnyal. Anyakönyvet 1738-tól vezettek. 1787-től egészen 1887-ig a jóval jelentősebb hidasi egyháznak volt filiálisa. Templomuk 1801-ben épült fel. Kis méretű, de harmonikus , szép alkotás. Kis fatornya 1877-ben került a tetőre.

Református templomok galériája