Ábrahám (Ábrány)
 A tüskei korpusz (A felvétel Szőke Sándor könyvéből) |
A megye második cisztercita kolostorát a Dáró nembeli Moys (Majos) tárnokmester alapította 1263-ban, Ábrahámban. Az elpusztult apátság pontos helyét Szőke Sándor ismerteti nemrégiben megjelent Dombóvár-monográfiájában. Ezek szerint a város északi területén fekvő Tüskepusztán, a mai Vörössugár utcában állt a kolostor. Anyakolostora a pilisi volt, ahonnan 1270-ben érkeztek a szerzetesek Ábrahámba. A középkorban a cisztercita rendnek ez volt az utolsó sikeres kolostoralapítása. A megye egyik legjelentősebb egyházi intézménye volt, sokszor említették oklevelekben is. Egy 1713-as leírás nagy ajtót és "kerék ablakot" is említ a kolostor romjainak a láttán. Ezek nyilván gótikus rózsaablakok lehettek. A cisztercita épületeknél gyakori volt a nyugati bejárat feletti rózsaablak. (Ilyen van például a hasonló korból fennmaradt Bélhámorkúti apátságon is.) Egy 1734-es térképvázlat is még jelentős romokat ábrázol. Tudjuk, hogy Tüskén épült fel az Esterházyak uradalmi központja, ennek épületeibe építik be az apátság megmaradt köveit. Az apátság kincseiből egy 11.-12. századinak vélt aranyozott bronz körmeneti kereszt került elő 1947-ben. A 15 cm magas szobor ma Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona.
Től
Pataki József kis Tolna megyei útikönyve szerint Kocsola (középkori neve Kecsele)
határában a falutól kb. 6 km-re keletre, a Gyulaji - erdőben, a Sági-patak forrásánál
állt az ágostonrendiek prépostsága. Pataki ezen a helyen még romokat is említ.
IV.Kelemen pápa 1268-as bullájából értesülünk az alapításáról. A pápai
tizedjegyzék szerint 1333-ban a perjele a harmadik legnagyobb adót fizeti a
megye nyugati részén. Szórványosan említik középkori oklevelekben, még a török
megszállás előtt készült 1542-es adóösszeírás is. Valószínűleg ekkora már a
szerzetesek elhagyták a kolostort, hiszen a prépost javadalmait másnak utalják
ki. A kolostor történetével, lokalizációjával legutóbb K. Németh András és
Ódor János foglalkozott, tudományos igényű cikkükben.
Apar(Apor)
Az apori ágostonos kolostor a mai Pálfa közelében
feküdt. Történetét szintén K. Németh András és Ódor János dolgozta fel
említett cikkében.
Gyánt
Az egykori Gyánt a mai Pincehely közelében feküdt. 1193-ban a fehérvári johanniták
kapták meg a települést. Pataki szerint 1238-ban már rendházát is említik. A
gyánti rendház meglétét más források is megerősítik, de a XV. századtól már
csak, mint birtokot említik a Gyánttal kapcsolatos gyakori birtokperekben. Pataki
kis kalauza szerint Wosinsky kereszthajós, románkori templom alapfalait ásta
itt ki.
Iván
Az iváni bencés kolostorra vonatkozó adatokat főként Knabel alapján közlöm.
A kolostor első említése 1333-ból való, ekkor Hant, Murga, Bonyhád és Kakasd
települések tartoznak hozzá. Mivel a bencés rend a XIV. században már kevés
dinamizmust mutatott, ezért feltételezhető, hogy a kolostor alapítása ennél
az évszámnál korábbi. Patrónusa a XV.sz. legvégén a Morgai család volt. Egy
1360-as említéséből tudjuk, hogy Szűz Máriának volt szentelve. 1412-ben Szekszárd
alá tartozik. A következő fontos említése 1515-ből való, eszerint már Pannonhalma
fennhatósága alatt áll. Knabel - aki a háború előtt Bonyhádon volt evangélikus
lelkész-, kisebb kutatásokat is végzett a bonyhádi "Leseberg" (Óhegy ) környékén.
Alapfalakat, csontvázakat, kést, sarkantyút, edénytöredéket és egy 1526-os érmét
talált a környéken. Knabel még beszélt olyan öregekkel is, akik szerint a régebben
az említett helyen még magas falak is álltak, de a köveit elhordták a környéken
ma is szép számmal látható pincék építéséhez.
Egyéb románkori kőfaragványok
Néhány jelentős román kori kőfaragvány található a Wosinsky Múzeumban. Ezek
közül kettő már országos kiállításon is szerepelt. Sajnos mindkettő előkerülési
helye ismeretlen. Az egyik emberalakot ábrázol (ltsz: LAP 933.6.1), a másik
egy oroszlánfő töredéke. (ltsz: LAP 933.22) Ez utóbbi szerepel a múzeum állandó
kiállításán is. (képünkön) Ezeket újabban Tóth Sándor (ELTE, Művészettörténeti Tanszék)
a XII. század elejére datálta. A tamási római katolikus templom déli bejárati
előcsarnokában van egy középkori oszlopfejezetből kialakított szenteltvíztartó.
A fejezet kisméretű, erősen kopott. Az éleken egyszerű levéldíszítéssel van
ellátva. Szakirodalom eddig románkorinak vélte, de inkább koragótikusnak tűnik. Elképzelhető, hogy a mai helyén állt középkori
templomból származik.