A megye északi sarkában található falu középkori jelentőségét a vár és a hozzá
kapcsolódó birtoktest adta. A faluról tudjuk, hogy 1136-ban a dömösi prépostság
birtoka volt. A vár - Miklós Zsuzsa ásatásai szerint - XIII. századi eredetű.
Első említése 1315-ből való. A vár politikailag azért volt jelentős, mert a
nagyhatalmú Kőszegiek birtokolták, akiknek hatalmát szívós harcokban tudta csak
megtörni Károly Róbert. Csák Máté halála után a király a Csák nemzettségre birtokcserét
kényszerít, és fontos dunántúli váraikért cserébe Dombó és Nyék - egyébként
szerény - várát kapják. A család a Csák név helyett rövidesen át is tér a Dombai
név használatára. A Dombai család lesz tehát 1557-ig Nyék birtokosa, ekkor adja
a már pusztaként említett települést Ferdinánd a Batthányaknak.
1459-ben fordulat következik be a megyében, és az addig kevés tolnai birtokkal
rendelkező országos méltóságok után a megyei főispáni rangot a helyi nemesség
szerzi meg. Ettől kezdve a Györgyi Bodó és a Dombai család tagjai váltogatják
egymást, vagy együttesen vannak a megye élén, egészen 1501-ig. Ezt követően
sem szűnik meg szerepük a megyében, mivel a vármegye országgyűlési követei közt
tűnik fel Dombai Pál és Miklós neve. Pál 1500-ban királyi tanácsos, 1514-ben
esküdt ülnök, a Hármaskönyvet vizsgáló bizottság tagja. Talán az ő sírkövét
találták meg 1760-ban a templomban. (A család egyik korábbi 1459-ben ispánoskodó
tagja is Pál volt). A felfedezésről a Tudományos Gyűjtemény, a reformkor neves
tudományos lapja számolt be. Ebből tudjuk, hogy a következő felírat volt a sírkövön:
“Ezek Dombói Pál hamvai, aki azon tartománynak az ura volt, mely a Sió és a
Kapos közt terült el”. A sírkő sajnos eltűnt. A lelet azt bizonyította, hogy
a templomot talán a Dombai család több tagjának is temetkezési helye volt. A
templom falai mentén gótikus támpillérek utalnak középkori eredetére. |