A Gindly-uradalom

A Tengelic környéki elterülő homokos pusztákat hadi szállításaiknak ellenértékeként Gindl(y) Orbán Fülöp és Gindl(y) Balázs Ferdinánd győri tőzsérek kapták meg Lipót császártól. A területhez tartozott Tengelic-pusztán kívül Medina, Hídja, Apáti, Hídvég és Bikád. A kis népsűrűségű területén nem jött létre jelentős lélekszámú település, hanem kisebb majorságokban folyt a gazdálkodás. A népes Gindly család lányai sorra vonzották ide a közeli és távoli vidék köznemeseit, akik hozományul szintén földbirtokokat kaptak, így a terület hamarosan feldarabolódott. Az egyre kisebb birtokokon a kis létszámú jobbágyság adója és robotja egyre kevésbé tudott megfelelő jövedelmet biztosítani, ezért különösen Csapó Dániel és Bezerédj István a bérmunkások alkalmazásával, polgári módon igyekezték fokozni a termelékenységet. Új mezőgazdasági iparágakat honosítottak meg a területen. Elsősorban a Bezerédj által kezdeményezett selyemhernyó termesztést kell kiemelni. Szedres falut is a selyemhernyó termesztésének céljából alapította 1836-ban. A hídjapusztai birtokán (képünkön)a XVIII. századi "kiskastély" és az 1820-as években emelt földszintes, mandzárdtetős "nagykastély" mellett felépült a "fabrika", a selyemgyár, amely egészen a XIX. század végéig termelt. Ekkor Bezerédj Pál Tolnára és Szekszárdra helyezte át a selyemgyártás központját.
A feldarabolódó Gindly uradalom mindegyik új birtokközpontjában felépült egy kastély vagy egy kúria is. Nem foglalkozunk külön a klasszicista alsótengelicivel (ez a Gindlyeké, majd a Bárány családé volt, ma szociális otthon), a szintén klasszicista, de erősen átépített apátival (ez Gindly majd báró Bésán és Fiath tulajdona volt, majd Tsz iroda, magtárának belső képét közöljuk), és a középhídvégivel. (Ennek eklektikus kastélyát a Bernriederek építették a XIX. század második felében. Ma egy állami gazdaság irodái vannak benne. Felújítására terv készült.)

Alsótengelic, Apátipuszta: magtár belső

    Felsőhídvég volt az első hozományként eladott birtokrész. A székesfehérvári kereskedő, Hiemer Sebestyén 1722-ben nősült be a Gindly családba. Hiemer Sebestyén fia, Ignác építette ki az uradalmi központot. Kisebb, földszintes, középrizalítos kastély épült ekkor, amelynek falait barokkos zsánerképek borították. A falképek a későbbi átfestések alatt még ma is láthatók helyenként. A kastély körüli gazdasági épületek ma már nincsenek meg. A kastély körüli szép parkban Hiemer Ignác nejével Szentháromságot emeltetett 1802-ben, a kastélytól távolabb, a park végébe építették fel a kápolnát. Ignác fiának, Józsefnek a halálával a birtok a Jeszenszky családra szállt, majd közvetlenül az államosítás előtt a Bárány család tulajdona volt. Ma az egész uradalom erősen pusztulófélben van, a sorsa reménytelennek tűnt egészen a legutóbbi időkig. Jelenleg tervek készülnek felújítására, regionális keretből.

Felsőtengelic lehetett egykoron a Gindly család egyik első központja. A XVIII. században épült kis kastélyt a XIX. század elején klasszicista stílusban átépítették. A kastély történetében egy érdekes epizód, hogy Noszlopy Gáspár szabadcsapata ebben a kastélyban kísérelt meg merényletet Gindly Antal ellen. A Gindly család tolnai ágának XIX. század végi kihalása után a Benyovszki családé lett a kastély. Ma Kiss István szobrászművész örököseinek a tulajdona.

Középtengelicet a Csapó Dániel kapta hozományul, miután nőül vette Gindly Katalint. A Csapó család Csapó György révén kerül Tolna megyébe, aki 1770 körül feleségül veszi Győri Évát, és így Dunaszentgyörgy és Tolnanémedi körzetében kisebb birtokhoz jutott. Középtengelicen már állt ekkor egy barokk kápolna és egy korábbi kúria is. Csapó Dániel 1819-20-ban építteti fel a kastélyát, aminek terveit Pollack Mihály készítette el. Csapó pesti üzleti és kereskedelmi kapcsolatai révén kerül kapcsolatba a nagy mesterrel, aki például lovakat is vásárolt Tengelicről. Ez a szerény méretű épület lesz Tolna az első klasszicista világi épülete, és így mintát is szolgáltat majd a később épülő kúriáknak.

Középtengelic, Csapó-kastély és parkjának részlete

A kastélyt 1895-ben Fellner Sándor tervei szerint némileg átalakították. A kastély parkja is védett, de sajnos az utóbbi időben egyre több faóriása kipusztult. Jelentős része szintén magántulajdonba került, de a tórendszert továbbra is a tengelici horgászegyesület kezeli.
Szerencsés módon a kastély berendezésének egy része, festmény és grafikai gyűjteménye is fennmaradt, és azt a Csapó család a II. világháború után a megyei múzeumnak ajándékozta. Így került a Wosinsky Múzeumba a klasszicizmus egyik neves bécsi származású, de évekig Pesten élő festőjének, Neugass Izidornak Csapó Dánielt és családját ábrázoló meghitt hangulatú festménye is.

Neugass Izidor: Csapó Dániel és családja
Wosinsky Mór Múzeum tulajdona. Fotó: Dr. Gaál Attila. Kiállítva A régi vármegyeháza világa című kiállításon.

Katalinpuszta nevét az építtető Jeszenszky Kálmán lányáról kapta. A Jeszenszky család szintén benősüléssel szerzett nagy területeket a Gindly-uradalomból. A nagyméretű, csaknem 4600 m²-es kastély eredetileg klasszicista stílusban épült, de később átalakították. Utolsó tulajdonosa az államosítás előtt a báró Schell család volt. Ma egy állami gazdaság tulajdona, régebben vendégháznak, munkásszállónak használták, de ma már rossz állapotban van.

Alsóhídvégpusztán van a környék legnagyobb kastélya. Alapterülete csaknem 7000 m². A Jeszenszky család tulajdona volt. Valószínűleg egy korábbi épület jelentős kibővítésével nyerte el mai alakját 1862-ben, historizáló stílusban. Ma ez is az állami gazdaság tulajdona, rossz állapotban van, régebben munkásszállónak használták. Újabban tervek készültek megmentésére.