Egyes vélemények szerint a mai szerb kolostor feletti domboldalban volt a középkorban a garabi kolostor, amely a szekszárdi bencés apátságnak volt fíliája. 1956-ban Gerő Győző kisebb próbaásatást végzett a helyszínen. Ő a leleteket egy szerb bazilita szerzetestemplom maradványainak gondolta, stílusát pedig késő bizáncinak vélte. Tudjuk azt, hogy a Grábócra 1585-ben érkező szerzetesek az említett helyen egy monostor düledező romjait találták, amelynek falait "szentek élethű képei" borították. A szerb szerzetesek kolostorukat száz méterrel arrébb, a völgyben építették fel. Arra nincs adatunk, hogy 1585 előtt lett volna itt már bazilita kolostor, de nem is zárható ki teljesen, hiszen tudjuk, hogy a XV. században már megtelepednek az országban a szerbek. Az tehát nem dönthető el egyértelműen, hogy bencés vagy bazilita kolostor romjai vannak-e a grábóci domboldalban, de egy egykori kolostor vagy templom megléte szinte biztos. A nyolcvanas évek elején a szerb temető melletti bozótosban még láthatóak voltak tégla- és kőtörmelékek, de mára a környék a régi szerb temető nagy részével együtt nagyon elvadult.
Érdekes a kútház falában megtalált faragványtöredék. (jobbra) Ezen egy indás díszítmény
töredéke látható. A mintegy 45 cm hosszúságú kő két szélén egy perem húzódott
végig, ez a perem ma törött. A kő anyaga vöröses, márványszerű mészkő.
A kútház
eredetileg a török időkben épülhetett, legalábbis erre utal a kútház földszinti
helységében lévő szamárhátíves kiképzésű kútépítmény. A faragott kő valószínűleg
a kútház barokk, vagy török kori építésének az idején került a mai helyére.
