A XVI. század végéig Tolna a hódoltsági települések közül az egyik legnagyobbnak
volt. Mértéktartó becslések szerint 1570 körül 6-7 ezres volt csak a magyar
lakossága, ehhez még ezres nagyságrendű török lélekszám járult. A város a bor-
és marhakereskedelemben volt érdekelt, de sok gabonát is termelt a tolnai határ.
A szerémségi borok kiesésével a tolnaiak által a környékén
megtermelt borok lettek a legkeresettebbek. Tolna bortermése ezekben az években
csaknem a kétszerese volt Sárospatakénak.
A prosperáló város 1545-ben, a Wittenberget is megjárt tanítók, Szigeti Imre
és Tövisi Mátyás révén ismerte meg a lutheri tanokat, amik a hódoltság védelme
alatt szabadon terjedtek. Szigeti 1549-ben alapította meg a híres protestáns
iskolát, aminek vezetését halála után Sztárai Mihály vette át. Sztárai az egész
délvidék leghíresebb reformátora volt, akinek irodalmi munkássága is maradandónak
bizonyult. Az ő idejére a katolikusok már kisebbségbe szorultak, és hiábavaló
igyekezettel próbálták a reformációnak útját állni a budai pasánál tett állandó
panaszaikkal. Sztárai idején, 1552-ben érkezett a városba Szegedi Kis István,
aki a reformáció helvét irányzatát képviselte, és ezzel a református vallás alapjait
terjesztette el. 1558-ra a lakosság nagy része áttért erre. A lutheránus Sztárai
távozott a városból, és az iskola szellemisége is ennek megfelelően megváltozott.
A nagytemplomot ekkor már a reformátusok használták, a törpe kisebbségbe szorult
katolikusok a városszéli Szent Bertalan kápolnában miséztek. A virágzó iskolában
kezdte meg tanulmányait Melius Péter (aki Szegedit követve a reformáció helvét
irányának vezére lesz), Decsi Gáspár, Tolnai Fabricius Bálint, Baranyai Decsi
János és még számosan a reformáció nagy alakjai közül. A gazdag várost azonban
1566-ig a szigetvári kapitányok, majd a török államkincstár egyre fokozódó mértékben
megsarcolták. Különösen érzékenyen érintette a várost a bortermelést sújtó egyre
hatalmasabb adók, aminek eredményeképpen a szőlőtermelők lassan elhagyták Tolnát.
Így az 1570-es évektől a város és híres iskolája is hanyatlásnak indult.
A hanyatlás folyamatát felgyorsította a tizenöt éves háború. Amikor 1600-ban
az iskola rektorát, Buzás Mihályt meghívták Kecskemétre prédikátornak, az iskola
és sok tolnai lakos is áttelepült az alföldi városba. Az 1602-es hajdútámadás
után pedig a város teljesen elnéptelenedett.
|