Megyénk várai általában szerény méretűek voltak, de gyakran nagyságukat meghazudtoló
jelentőséggel bírtak, amit főként stratégiai fekvésüknek, vagy a hozzájuk kapcsolódó
birtoktestnek köszönhettek. Főként a mocsarak védelmét élvezték. A jelentősebbek
közül csak Tamási, Nyék, és Máré épült dombtetőre.
A középkor elején megyénkben is földvárak épültek, a legjelentősebb talán éppen
Tolnán, ahonnan a megye is a nevét kapta. A regölyi sáncot szintén használhatták
a középkor elején. Ezeket az Árpád-kori földvárakat gyakran átépítették kővárakká.
Ilyen volt Nyék, Tolna, Tamási. Többet viszont a XIII. század végeztével sorsára
hagytak.
A kő- vagy téglavárak jelentették tehát a fejlődés további lépéseit. Elsőként
csak lakótornyos erősségek épültek a XIII. században, ilyen lehetett ekkor Simontornya
is. Dombóról, Döbröközről, Máréról a XIV. század elején hallunk először. Feltételezhetően
ezek is már a XIII. században álltak, akárcsak Szászvár, vagy a középkori Tolna
és Baranya határon álló Rékavár.
Rékavár különösen érdekes a hatalmas mérete miatt, maradványai 205 méter hosszan és 36 méter szélesen terülnek el egy Mecseknádasdhoz közeli csúcson. Földig lerombolt és elhordott falai Tolnában szokatlan méretűek voltak. Papp László feltárásai alapján úgy véli, hogy 3m széles falai összesen 415 m hosszúak voltak. A hatalmas árkai és földsáncai még ma is jól kivehetők. Semmi biztosat nem tudunk történetéről, bár egyesek egy II. András korabeli oklevél alapján a "britek földjének" központját látják benne. Ezen elmélet szerint Szent István idejében hazájukból elűzött brit hercegek telepedtek itt le, sőt itt született 1047-ben a később Britániába visszatért és megdicsőült Skóciai Szent Margit, aki egyesek szerint Szent István unokája is egyben. Továbbra is nyitott kérdés viszont a vár korának a kérdése. Ezt Papp László a XIII. századra teszi, megengedve esetleges korábbi eredeztetést is.
A XV. században két jelentős vár alapítására kerül sor. Ozora és Anyavár földesúri
magánkezdeményezésre épül. Külön csoportot alkotnak azok a várak, amik kolostorok,
vagy templomok megerősítése révén jöttek létre. Ilyen Bátaszék, Szekszárd, vagy
a nádasdi schlossbergi vár. Ezek az erődítések a
XV. század második felében indulnak. A XVI. század elején megyénkben is jelentkezik
a lakájosabb reneszánsz várkastély iránti igény, és jelentősebb átalakítások
zajlanak. A simontornyai építkezések a legjelentősebbek, de Ozorán is sok reneszánsz
elem jelenik meg. Simontornya reneszánsz emlékei a budai műhely hatását mutatják,
Ozora maradványai Pécsét. Tudjuk azt, hogy Dombó várában is folytak reneszánsz
átalakítási munkák, sőt talán az egész vár ekkor épült, és a korábbi adatok nem erre, hanem a Dombóvár-Sziget-erdői erősségre vonatkoznak. A kisebb várak közül Máré feltárásakor sok reneszánsz faragvány
került elő, Nyékről mindössze egy ajtókeret töredéke. A még napjainkban is zajló
szászvári ásatások remélhetőleg tovább gazdagítják a reneszánsz emlékek számát.
A megye várainak pusztulása a hódoltsággal veszi kezdetét. Bár kezdetben a török
minden várba őrséget tesz, számos kisebb várat a XVII. század után már sorsára
hagynak. Ugyanakkor kisebb erősségeket maguk is építenek. Elsősorban a budai
út megerősítésre a földvári torony köré falakat húznak, Pakson a ferences kolostort
építik át, a sárvízi révnél pedig Újpalánk néven kis erősséget építenek. A többi
Duna melletti váron is erődítési munkákat végeznek. Ma már Somogy területén
feküdt Koppány vára a legjelentősebb török váralapítás. Koppány szandzsáki székhely
is lett egyben.
Az 1686-os visszafoglalásuk után a várak rossz állapotban vannak, de soknak
még hiánytalanul állnak a falai. Dombóvár csaknem épen kerül az Esterházyak
kezére. Lipót császár rendeletére bontatja le az uradalom 1702-ben, a megye
költségén. A falak anyagát a Kapos töltéseinek megerősítésére, útépítésre hordják
el. Simontornya is a lebontásra ítélt várak közé tartozik, de új tulajdonosa,
Styrum-Limburg gróf eléri azt, hogy elkerülje a pusztulást. Ozorára az Esterházy
uradalom tart igényt, uradalmi központ lesz belőle, akárcsak a dunaföldvári
toronyból, vagy a szekszárdi várból. Döbrököz várának még az 1730-as években
is olyan magasan állnak falai, hogy tervet dolgoznak ki magtárrá alakítására.
A terv nem valósul meg, a várat az újjáépülő falu elhordja. Ez a sors jut osztályrészül
a legtöbb vármaradványnak is, az építőanyagban szegény Tolnában. A Bontást általában
a környező települések öntevékenyen is elvégzik, de gyakran az földbirtokos
tartja fenn magának a rendelkezés jogát a romok felett. Tamási várát az uradalom
parancsára robbantatják fel 1776-ban, a kövekből építik fel a miklósvári kastélyt,
a pincehelyi templomot és a tamási nagykocsmát. Utolsóként az anyai vár romjai
tűnnek el, amikor köveiből 1824-ben felépül a harci templom.