A simontornyai uradalmat a holland Limburg városából származó, és a felszabadító háborúkban jeleskedő Styrum Miksa Vilmos gróf kapta Lipót császártól 40000 forintért. Ő még alig tartózkodott Simontornyán, de fia Károly már kicsivel többet. Károly itt tartózkodásai alatt a vár termeinek egy részét lakta, amiket egyszerűbb stukkódíszekkel láttak el, és kissé lakályossá tettek. 1738-ban bekövetkezett halálakor a ferences templom kriptájába helyezték örök nyugalomra. Fia, Zsigmond Sándor továbbra is a várban lakott. Unokaöccse, II.Károly pedig 1749-ben a ferences templom mellett új kastélyt épített. Zsigmond Sándor 1752-ben átadja a birtokot unokaöccsének II. Károlynak. Károly unokabátyja 1764-es halála után a várat magtárrá, raktárrá alakították át. II.Károly a hivatali ranglétrán igen magasra jutott. Udvari kamarás, tanácsos, majd belső titkos tanácsossá nevezték ki. Simontornyán rangjának megfelelő udvart tartott, még zenekara is volt. Fiának és egyetlen örökösének, a balesetben korán elhunyt Nepomuk Jánosnak az alispán, Dőry Ádám volt a keresztapja. Mikor 1798-ban örökös nélkül meghalt, hagyatékából épült fel a kisszékelyi és az udvardi katolikus templom, és a Fundatio, az elszegényedett nemesek fiainak neveltetését szolgáló épület. (Az épületet 1945 után lebontották.) Halála után a kamarára visszaszálló birtokot az Esterházyak szerezték meg, majd Sina Simon bécsi bankár tulajdona lett. Mivel egyik család sem tartozódott soha Simontornyán, ezért a kastélyra sem volt szükségük. Romlásnak indult, és díszeit megfosztó átalakításokat szenvedett. Napjainkban már csak tömege emlékeztet egykori mivoltára, régi fényéről ma már szinte semmi nem árulkodik. Az épület ma iskola. |