Az Esterházy - uradalmak építészete

A hercegi család a XVIII. század végén 292 ezer holdas birtokával a megye legjelentősebb földesura volt. A megye területének csaknem 32%-a ehhez az uradalomhoz tartozott. Az Esterházyak már 1622-től jogot formáltak erre a területre, mint az Enyingi Török és a Nyáry család örökösei. A helyzetet bonyolította, hogy a Viczay család, mint Héderváry örökös ugyancsak igényt tartott erre a területre. Végül 1698-ban egyesség jön létre a két család közt. Esterházy Pál pénzzel kárpótolja a Viczayakat, akik csak az Ireg körüli mintegy 30 ezer holdas terület tartják meg. Ezzel Tolna megyének a Kapostól nyugatra eső felének nagy része évszázadokra a hercegi családé lesz. Az egyességet követően kezdődött el a zömében rácok lakta, gyér népességű terület benépesítése az ország sűrűn lakott nyugati, észak-nyugati területeiről. Az Esterházyak csaknem kizárólag katolikus magyarokat telepítettek. A kezdetben lassan induló betelepítést a Rákóczi-féle szabadságharc után vett nagyobb lendületet. 1712-ben a dél-dunántúli Esterházy uradalom megszervezésekor a következő hét helyen működtek tiszttartóságok: Ozorán, Pincehelyen, Tamásiban, Döbröközön, Dombóváron, Kaposváron és a baranyai Szentlőrincen. Ozora lett az egész dél-dunántúli uradalom feje, és rangját a XIX. század közepéig meg is őrizte. Ozora mellett egy másik nagyobb birtokközpontot és a leghíresebb vadászkastélyt mutatjuk be.

Amikor Ozora 1715-ben mezővárosi kiváltságot kap jelentős uradalmi építkezések még mindig nem indultak el. A középkori vár még romos, akárcsak a kőbányának használt ferences kolostor.A vár ideiglenes helyreállítása 1729-35 közt történik meg. Ekkor kastélyszerű hivatali, tiszttartói központot alakítanak ki belőle. A négyzet alaprajzú vár déli oldalát ekkor még nem húzzák fel teljesen, és a másik három oldal magassága sem éri el a középkoriét. A külső puritán kiképzést kap, a belső azonban igényesre készül, amit stukkó- és falkép töredékek tanúsítanak. Közben a vár körül is egyre másra épülnek az újabb épületek: templom, plébánia, két bérház, mészárszék, nagykocsma, az inspektor kúriája, a provizor háza. A gazdasági épületek, istállók a szomszédos Tóti-pusztán épülnek fel. A képen is látható kocsmaépület irodalomtörténeti érdekessége, hogy itt lépett fel elsőször Petőfi vándorszínészként.

1739-ben a Sió túlpartján lévő Kulapusztán kezdődnek el jelentős építkezések, amik a vár további sorsára is erősen kihatnak és megváltoztatják annak szerepkörét is. 1744-ig Carl Jungbert irányításával új uradalmi központ épül. Méntelepet istállókkal (jobboldali képen), lakásokat, hivatali helységeket, lovardát és egy földszintes kastélyt építenek. A hét önálló épület zárt négyszög alakú elrendezésben impozáns barokk együttest alkotott. Az együttesből ma már nem áll a lovarda és az egyik istállósor, romosan és kis igényű lakásra felosztva áll a kastély, düledezőfélben vannak az egykori lakóépületek is. A hercegi család leghatalmasabb tagja, "Fényes" Miklós életében kétszer látogatta meg a környéket. 1775-ben érkezése előtt Fertődről, 1790-ben pedig Tamásiból hozott bútorokkal bútorozták be a kulai kastélyt.

A kulai kastély felépülésével a vár veszít reprezentatív szerepköréből. 1743-tól terményraktárnak használják. 1746-ban Wimpassinger, az uradalmi építész magtárrá tervezi át. 1772-ben nyeri el a vár a mai alakját. Ekkor épül ki a ma is látható timpanonos déli szárny az udvari vaskos árkádokkal, ahol a könyvelőség, a levéltár és a pénztár kap helyet. (képünkön) A többi szárny azonban magtár marad, alattuk boros- és dézsmapincék húzódnak. Az egyik alagsorban kap helyet a börtön is.
1788-ban azonban újra arról hallunk, hogy az épület egyre rosszabb állapotban van, a könyvelőség és a levéltár el is költözik. 1798-ban végleg a gazdasági igényeknek megfelelően alakítják át, illetve egyik része börtön marad. Ettől kezdve csaknem kétszáz évig nem történik érdemi változás a fokozatosan romló állagú épületen. 1981-ben következetett be a fordulat, amikor kezdetét vette a régészeti feltárás, majd a helyreállítás. A munkálatok 2002 novemberéig tartottak. Ma a vár múzeum.

Az Esterházy uradalomhoz tarozó másik jelentős, de az Ozoraihoz nem mérhető birtokközpont a Dombóvár határában lévő Tüskepusztán (jobbra) jött létre. 1746-ban Wimpassinger tervez ide magtárt. Az építkezéshez a közeli ábrahámi kolostor köveit is felhasználják. A magtár köré hamarosan kúria és egyéb épületek is épülnek. Ugyanakkor az intézőség több épülete magában a városban épül fel. A tüskei uradalmi központot később a Dőry család veszi bérbe, ezért a kúriát gyakran Dőry- kúriának is nevezik. Tüske ma az egyik helyi termelőszövetkezet tulajdona. Épületei erősen átépített formában maradtak csak fenn.
Az uradalmi épületek másik csoportja a mezőváros központja közelében épült fel. Míg Tüskepusztán gazdasági épületeket húztak fel, addig itt -a mai Arany János tér környékén- volt az adminisztratív központ, reprezentatívabb építményekkel. Az itteni épületek közt a 8. számú a legfigyelemreméltóbb. Ez az épület 1781 körül épült, majd 1820 körül klasszicista stílusban átalakították.

Tamási várának még meglevő omladékait 1776-ban végleg felrobbantják. Részint ezekből a kövekből Esterházy "Fényes" Miklós vadászkastélyt épített. A kastély körüli település is külön nevet kap: Miklósvár. Sokáig Tamásitól független község lesz. A kastélyt 1779-ben Fridrich Roth falképekkel is díszíti, majd 1819-ben az eredetileg U alakú, földszintes épület főhomlokzati részére emelet kerül. A kastély körüli híres vadaspark gyorsan nevet szerez Miklósvárnak. A fényes pompával megrendezett vadászatoknak a XIX. század közepéig nagy hírük van. Ezt követően Miklósvár hanyatlani kezd és a szerény vidéki kastélyok színvonalára süllyed vissza. A környék is alaposan megváltozik, különösen amióta a közelben termálvizet találtak és üdülőtelep épül a kastély környékére. A kastély ma szépen helyreállított, parkja gondozott, de nem látogatható, magántulajdonban van.