Búcsújáró helyek

A középkorban Báta országos jelentőségű búcsújáró hely volt, de a hódoltság utáni korban rangját nem tudta visszaszerezni. Bizonyos források szerint a szekszárdi apátság is rendelkezett a középkorban csodatévő Mária-képpel. A 18.században elsősorban a németajkú falvak határában fennmaradt középkori templomromok körül alakultak ki új kegyhelyek. Ilyen hely volt Széplak, Papd, Ódány. Talán Csicsónak is volt középkori előzménye.

A leghíresebb Tolna megyei búcsújáró hely Csicsó, német nevén Bründl. (Bründl=Brünnlein= kutacska) Története a hódoltság korára megy vissza. Tudjuk, hogy a Szent Kúthoz már a XVII. század végén járnak ájtatoskodni, pedig ekkor már pusztának mondják Csicsót. Amikor tehát Mercy Antal Ignác Károly Auguszt gróf, Hőgyész ura, 1745-ben megszerzi magának az addig csak zálogként használt területet és a kápolna építésébe kezd, a búcsújárásnak már hagyományai voltak. 1755-ben a kápolnához épített remetelakot is említik már. Szentképe a passaui Mária-kép másolata. Ezt 1765-ben említik először. Az eredeti képet, ami L.Cranach műve, I.Lipót császár 1683-ban, Bécs török ostroma elől menekülve vitte magával a passaui kapucinusok templomába, ahol a császár az ostrom ideje alatt a kép előtt imádkozott. A török kiűzése után nagyon népszerű kegyképtípussá vált, különösen a hazai németek körében. Csicsón is a németetek a kegyképnek tulajdonítottak csodás erőt, a magyarok inkább a Szent Kút vizében hittek. 1767-ben ebbe a kápolnába temetik el az építtető grófot is. A templom oltárképe XX. századi, kis jelentőségű munka.
Mint minden híres búcsújáró templomhoz, ehhez is igen változatos népi legendák és hagyományok társulnak. Egyik legismertebb ilyen legenda szerint a forrás ott fakadt, ahol a grófi konda egyik disznaja egy Mária-képet kapart ki a földből. Talán ez magyarázza, hogy Szent Antalnak is külön kultusza alakult itt ki, mert szentnek a disznó az attribútuma.
A kápolna kegyképe a búcsújárás honlapon megtekinthető.

A szekszárdi Remete-kápolna a fogadalmi kápolnák közé tartozik. Az 1739-es pestisjárvány idején fogadta meg Szekszárd népe, hogy a járvány elmúltával kápolnát alapít a Szent Szűz tiszteletére. A kápolna felszentelésére végül is 1757-ben került csak sor. Hamarosan búcsújáró helyként kezdték el tisztelni még a távolabbi környék lakói is. A templom gondozását egy-egy ferences barát látta el, aki a templom melletti barátlakásban lakott. Innen ered a kápolna közkeletű neve is.

A fenti két képeken a kápolna berendezését láthatjuk. A főoltár közepén két angyal tartja csillagos mandorlában a mariazelli kegyszobor másolatát. Az oltáron két oldalt Szt. Péter és Szt. Pál apostol szobrát láthatjuk. A másik oltár feltűnően gazdag rokokós díszítésével tűnik ki. Méretével szinte agyonnyomja a szerény kápolna belső terét, nyilvánvalóan tehát másodlagos elhelyezéssel van dolgunk. Az oltárkép a kis Máriát és Szt. Annát ábrázolja. Elsőrangú klasszicista alkotás.
Még többet megtudhatunk a kápolnáról a búcsújárás honlapjáról.

A völgységi németek egyik legfontosabb búcsújáró helye Széplak volt, Cikó határában. A középkori templom megmaradt szentélyét már a 18.század óta kegyhelyként tisztelték, különösen a bonyhádiak és a cikóiak, de Kisboldogasszony napján távoli vidékekről is felkeresték a kegyhelyet. Különösen a nyomorékok és a betegek bíztak a szent gyógyulásban. Az utóbbi időben a hitélet a romnál ismét fellendülőben van.

A  völgységi németek gyakran látogattak megyén kívüli híres búcsújáró helyeket is. Erre utal a máriagyűdi kegyszobor másolata, amit még a XVIII. század végén készítettek a bonyhádi hívek.