A Völgység

Az újratelepülő Tolna megyében kezdetben két járás volt, a simontornyai és a dunaföldvári. Ebből a két, észak-déli irányba hosszan elnyúló járásból választották le 1725-ben a megye déli részén a völgységi járást, ami a táj festői szépségével is kitűnik.
A völgységi járás székhelye Bonyhád lett, ami ekkor még nem számított jelentős településnek. A járás egyik különlegessége a németek túlsúlya volt, akik meghaladták a XIX.század derekán az összlakosság 85%-át is. Ezzel függ össze a szakrális emlékekben való rendkívüli gazdagsága -ami párosulva szelíd dombvidékének szépségével -, Tolna megye, és talán az egész Dunántúl egyik legvonzóbb kistájává teszi.

  Bonyhád fejlődése akkor vett nagyobb lendületet, amikor 1743-ban Perczel József apósával, Gaál Sándorral megvásárolja báró Schilsontól a bonyhádi uradalom egy részét. A 18.század legvégére a mezőváros a felekezeti egyensúly állapotába kerül, kialakul német-zsidó arculata. Nagyjából 3400 fős lakosságának harmada katolikus, harmada evangélikus, harmada zsidó. Mellettük kisebb számban református magyarok is előfordultak. Ma is látható katolikus templomát Winkler Mihály plébánossága alatt 1769-ben kezdik építeni. Korábban a katolikusok csak egy paticsfalú, deszkatornyú templommal rendelkeztek. Elkészülte egybeesik Bonyhád mezővárossá avatásának évével: 1782

Winkler állandó intrika és pénzügyi bonyodalom közepette vezette a hosszúra nyúlt építkezést. 1775-ben még csak az alapfalaknál tartottak. Rá két évre meghalt Klimó pécsi püspök, aki az építkezést pénzzel is támogatta, és 1000 Ft-nyi adománya eltűnt. A hosszúra nyúlt építkezés alatt a Perczelek lelkesedése is megcsappant, a beígért pénzadományok egyre soványodtak. Nem csak a robotra kényszeríttet evangélikusok, de még a a katolikus jobbágyok is szabotálták a munkát. Az evangélikusok azonban még a szabotálásnál is tovább menetek, esetenként szándékos rongálásokkal is hátráltatták az építkezést. Winkler kitartásának azonban meglett az eredménye, és végül Esterházy László pécsi püspök 1782-ben felszentelhette a Szeplőtelen fogantatás tiszteletére a templomot.
Érdemes Winklerről (1729-1810) is néhány szót szólni. Winkler korának egy kiemelkedő tudású és hitbuzgó plébánosa volt. Nevét a becses magyar nyelvemlék, az 1506-ból származó Winkler-kódex is őrzi. Pallas Nagy Lexikona a kódexről a következőket írja: "Kis nyolcadrét alakú, elején-végén csonka papiros-kódex. Csekély kivétellel egy kéz munkája. Írása éve négyszer is világosan ki van téve benne. Tartalma: naptár, énekek, imádságok, tanítások, elmélkedések, a passió (egyező a Nádor-kódexbelivel), evangéliumi darabok és apácákhoz intézett beszédek. Nevét egykori birtokosától: Winkler Mihály néhai pécsi kanonoktól kapta, kinek ajándékából jelenleg az egyetemi könyvtár tulajdona." (Ma az Országos Széchényi Könyvtár Őrzi) Winkler szervezőtehetségét mutatja, hogy négy templomot épített, két kórházat is alapított, az egyiket éppen Bonyhádon. Bonyhádot megelőzően a hegyháti Szakadáton szolgált, ahol az   azóta lebontott templom építésével tűnt ki. Az evangélikusokkal sem Szakadáton , sem Bonyhádon nem volt a viszonya felhőtlen. Katolizációs törekvései ennek ellenére Bonyhádon főként a zsidók ellen irányultak. Megtanul héberül, sokat tanulmányozta életüket. Két polemizáló művet ír a zsidó vallás tévelygéseiről, enyhén dorgáló hangnemben. Művei közül az egyik később Bécsben nyomtatásban is megjelenik, de kevés sikert ért el vele a zsidók közt. 1789-ben, mikor elhagyja Bonyhádot, a megye egyik legszebb katolikus templomát hagyja maga mögött, de nagy vágya, a zsidóság keresztény útra terelése nem sikerül. A zsidók hatására kerülhetett fel Mózes is a templom főhomlokzatára, Pál apostol mellett. A szobrászati díszítések, a harmonikus építészeti tagolások és arányok a megye egyik legszebb templomává teszik a bonyhádit. A belsőben a főoltár mellett 4 mellékoltárt találunk. Az oltárok száma itt is igényességet tükröz, az oltárok művészi színvonala azonban - talán a főoltárt leszámítva- nem éri el a templomkülső építészeti igényességét.

A Völgység második legnépesebb települése Tevel volt, ami 1841-ben mezővárosi rangot is kapott. Mivel csaknem színtiszta német katolikus lakossága volt, ezért itt élt a Völgységben a legtöbb katolikus. A 18.század végén létszámuk már több mint 2000 fő volt. Nem véletlen, hogy ekkora kinövik az 1727-29 közt épült templomukat, és új monumentális templom építésébe kezdenek, ami a Völgység legnagyobb temploma lesz. A templom építését Dőry Ádám, a falu birtokosa is támogatja. 1794-97 közt építi fel a szekszárdi Jakob Faulhammer a templomot, aminek kifestésére csaknem fél évszázaddal később kerül sor. Ekkor a szintén szekszárdi Boros Nepomuk János készíti el a monumentális hatású és rendkívül dekoratív falképeit. Főoltárképe a Szentháromságot ábrázolja, jó színvonalú munka. A templom figyelemre méltó értéke valószínűleg még a német óhazából hozott rendkívüli szépségű barokk Mária-szobor, ami az egyik mellékoltár dísze.
Tevel másik jelentős egyházi emléke a kis Rozália-kápolna, ami a megye legkorábbi barokk kápolnái közé tartozik. 1739-ben már állt. Tornyát később építették hozzá. Ma a kis létszámú evangélikus gyülekezet használja.

Főként katolikus németek, kisebb részt magyarok lakták Zombát és környékének majorságait. Zomba Bonyhád és Tevel után a Völgység harmadik legnépesebb települése volt. Határában terült el Paradicsompuszta, Dőry Ádám uradalmi központja. A Dőryek katolikus buzgólkodására jellemző, hogy Zomba evangélikusait is elüldözték. A németek az Esterházyakhoz tartozó baranyai Mekényesen, a magyarok pedig Harucken gróf alföldi pusztáin, Orosháza megalapításával találnak nyugalmat maguknak. A nagyhatalmú Dőry Ádám természetesen szívén viselte a zombai templom sorsát is. A templom 1765-77 közt, Vörös Bálint plébánossága alatt épült. A mellett lévő temetőben nyugszanak a Dőry család tagjai. A képen lévő fehér kápolna Dőry Ádámnak és unokájának kriptája.
A templom oltárképeit a kor egyik kiváló osztrák mestere, a kapucinus Johann Baumgartner (1717-1773) készíti el. Baumgartner dél-dunántúli működésében Klimó György pécsi püspöknek van szerepe. Klimó még pozsonyi működése alatt ismeri meg Baumgartnert, és a pécsi székesegyház díszítéseihez kéri segítségét. Két, püspöki birtokon álló templom oltárképeit is rábízza. Így fest Baumgartner három-három monumentális képet a mecseknádasdi plébániatemplomba és a mohácsi ferences templomba. Az egyházmegyéjéhez tartozó Zombára is valószínűleg Klimó közvetíti a mester képeit, amik különösen a mohácsi ferences templom képeivel tartanak rokonságot, bár azoknál méretben kisebb alkotások. A zombai főoltárkép a templom védőszentjével, Szt. Istvánnal kapcsolatos, a korona felajánlását ábrázolja Szűz Máriának. A két mellékoltárkép A levétel a keresztről és a Szt. József halála.
A templom szobrai is a Klimó alatt fennálló pécsi műhellyel hozhatók kapcsolatba. Ikonográfiailag is különlegességnek számít a diadalíven elhelyezett nagyszerű Krisztus szobor. Valószínűleg a pécsi Spéth Ferenc alkotása. A templom 1923-as átépítése és kifestése szerencsére nem érintette a barokk berendezést, így azokat ma is megcsodálhatjuk, kivéve a képünkön is bemutatott Krisztus-szobrot, amelyik már elkerült innen.

Cikó már 1696-ban a negyedik legnagyobb porciót fizette a völgységi falvak közül. A 18. század elején ugyan elnéptelenedett, de a Kun Ferenc kezdeményezte német betelepítések révén ismét erőre kap. Kezdetben német evangélikusok és katolikusok együtt lakják, de az 1730-as évektől az evangélikusok elhagyják. A Kun családot 1743-tól követő Perczelek idején fejlődik erőteljesen a falu. Úgy tűnik, rövid ideig a Perczelek csaknem egyenrangú településüknek tekintették a kezdetben még lassan fejlődő Bonyháddal. A Perczelek alatt lesz a negyedik a völgységi falvak népességsorrendjében. Plébániája kezdetben a baranyai Mecseknádasd, majd Bonyhád alá tartozott, de anyakönyvet 1751-től önállóan vezettek. Első temploma 1725-ben épült fából és vályogból. A falu új, ma is látható temploma a Perczelek kegyurasága alatt épült 1761-től 1767-ig a Szentháromság tiszteletére. Az alapító Perczel Józsefet 1768-ban a templom alatti kriptába temették, ahova felesége is számos későbbi Perczel családtag követte. A templom kívülről egyszerű, gúlasisakos tornyú. Berendezése túlnyomórészt barokk stílusú. Berendezési tárgyai közül figyelemre méltó a szószék, és három oltára. A baldachin 1846-ból származik, ugyancsak a Perczelek adománya. A mai főo1tárkép 1910-ben készült, a kapucinus Müller József munkája.

A falu sok szakrális emlékkel rendelkezik. Ezek sorából is kiemelkedik a Szent Rókus kápolna. Cikó legrégebbi egyházi emléke az 1746-ban emelt kis kápolna. Furcsa elhelyezkedése, pontos keletelése, alaprajza alapján valószínűleg egy kis középkori falusi templom alapjaira épült. Egy helyi legenda szerint egy viharból való csodás megmenekülés emlékére emelték fogadalomból, de lehet, hogy inkább a korabeli nagy pestisjárvány volt felépültének indítéka, amit csak valószínűsít az is, hogy Rókus közismert pestisszent. Az ő csonka és szakszerűtlenül kiegészített szobrát látjuk a nyugati homlokzat fülkéjében.

    

Kisdorog Dőry birtok volt. Németek lakták. Sokáig Tevel fíliája volt. A mai temploma 1794-ben épült, későbarokk stílusú, Szent Lőrincnek van szentelve.  Alatta a domboldalban a Dőry családnak van a kriptája.
Kisdorog is nagyon gazdag szakrális hagyományokban és emlékekben. Innen származik a Szent Rozáliát ábrázoló festmény is. A rokokós bájú kép bizonyára a földbirtokosok személyéhez köthető, mert a képen magyar nyelvű felirat tudósít Rozália mártíromságáról.

Mucsi jelentőségét az adta, hogy a nagy kiterjedésű Mercy-Apponyi birtoktest második legnagyobb katolikus települése volt ez a gyönyörű fekvésű és varázslatos hangulatú falu. Lélekszámban egykoron a birtoktestben csak az uradalmi központ, Hőgyész előzte meg, a kitelepítés révén azonban lakossága nagyon megfogyatkozott és kicserélődött. Az idetelepült németek számára 1745-ben építette fel Mercy Antal a plébániaház épületét (képünkön), az akkor még álló és ideiglenesen rendbe hozott középkori templom mellé. Később, az új templom - részint a régi köveiből - kissé távolabb épül fel 1781-83 közt, Apponyi Antal kegyurasága alatt, Szent Istvánnak szentelve. A mucsiak egykori mély vallásosságának további emlékeivel a búcsújáró helyek közt olvashatunk.

Kakasdot szintén németek lakták, akik 1720 táján tűntek fel itt először. A Wallis-Festetics uradalomhoz tartozott, majd Bezerédj István birtoka lett. Első templomuk még a középkori felújítása volt, majd a mai helyén felépítik 1745-ben nádfedeles templomukat, ami helyett 1810-ben épül fel a mai .Ezt is többször átépítik, bővítik. Szoborfülkéiben XIX. sz. közepéről származó alkotásokat láthatunk, a templom előtt lévő szobrok még későbbiek. A templomtorony motívumait használta fel Makovecz Imre a híres faluház úgynevezett "Sváb-toronynának" megtervezéséhez. A Kakasdról elszármazó, népies bájt sugárzó Immaculata szobor XVIII. század végi-XIX. század elei alkotás lehet.

A kezdetben fontos rác településnek számító Szálka elnémetesedett. Ma már szerb temploma sincs meg. A Német katolikusok a XVIII. sz. végén építették fel katolikus templomukat. Ebben találjuk a képünkön is bemutatott figyelemre méltó mellékoltárt, amelyiknek a témája Szt. Anna harmadmagával.
A szálkai németek gazdag szakrális hagyományaiból a Mausz-kápolnáját mutatjuk be. A kápolna azon a ponton áll, ahol a Szekszárdi-dombság találkozik a Sárközzel. Mellőle felejthetetlen kilátás nyílik az egész Duna-mentére. A kápolnát felirata szerint a Mayer család állítatta a 19.század legvégén. Neve az Emmausz - járás hagyományából ered. Húsvét után a hívek Szálkáról ehhez a kápolnához mentek fel megidézve Krisztus emmauszi útját. (Lk.24, 13 skk.) A kápolnát néhány éve mintaszerűen felújították.

A gyönyörű grábóci szerb templom és kolostor méltán tartozik a megye leghíresebb emlékei közé. Ez alapján azt gondolhatnánk, hogy a Grábóc tipikusan szerb település. 1696-ban valóban tiszta szerb lakosságú még, sőt a Völgységben a legnagyobb porciót is itt fizették. A 18.században azonban fokozatosan elnémetesedett. Az 1789-es népszámlálás már német-szerb lakosságúnak nevezi, és ekkora már a németek vannak többen, és a következő században az arányok még inkább eltolódnak. Grábóc is tehát tipikus "sváb" faluvá válik, ahol a szerb kolostor és az egyre fogyatkozó szerb lakosság csak különlegességnek számított. A katolikus németek 1765-ben építik fel első kápolnájukat, amit 1795-ben a mai templommá bővít ki az egyre szaporodó közösség. Kívülről egyszerű kis templom a grábóci, belülről a főoltára érdekes.  Mellette a Kálváriát látjuk.

A závodi templom a Völgység legszebb vidékének koronája. A falu fölé magasodó dombon 1766 óta áll a nagyméretű, négy boltszakaszos templom, amit Keresztelő Szt. Jánosnak szenteltek. Závod a völgységi németek egyik szakrális emlékekben leggazdagabb települése volt, annak ellenére, hogy csak a közepes méretű falvak közé tartozott. A templomon kívül 6 kápolnája, 7 szobra, 7 keresztje és Kálváriája van.

Mőcsény a Völgység kisebb falvai közé tartozott. A Batthyányi család birtokolta, és szintén németek lakták. A Batthyányiaknak Tolnában nem sok birtokuk volt, azok is mind távol a megye északi sarkában. Mőcsény ebből a szempontból különlegességnek számított, egyebekben viszont nem különbözött a környék német településeitől. Szép fekvésű temploma 1767-ben lett kész. Körülötte van a temető is, ami a barokk időkben már ritkábban alkalmazott megoldás volt.

A mai lengyeli templom barokkos külső megjelenése ellenére a XIX. századi alkotás. Apponyi József kegyurasága alatt épült a XIX. század húszas éveiben. A későbbi lengyeli kegyurak is szívükön viselték a templom sorsát, így például Apponyi Rudolf alatt a 1860-as években némiképp átalakították.

A Mercy-Apponyi birtoktesthez tartozó Varasdon is németek éltek. A környék közepes települései közé tarozott. (Ez a XIX. század elején 750 főt jelentett, ma alig 500-an lakják. .Az első nádtetős fatemplom helyett emelték a varasdi németajkú hívek a Szent Jakab templomot 1793-ban, késő barokk stílusban. Titulusának megfelelően a szép főoltáron is a templom védőszentjét láthatjuk Szent Péter és Szt. Pál társaságában.

 

Varasd másik jeles egyházi műemléke a temetőben álló Mindenszentek -kápolna szintén a XVIII. század végén épült., oltárképe is ebből a korból való. A templom mögött dombon áll a temetőben. A varasdi temető sok nagyon szép régi sírkövet rejt még,  a legrégibb 1764-ből származik. A XIX. század végének jellegzetes nádasdi keresztjeinek összefüggő sorát itt még  nagy területen csodálhatjuk meg.

A szintén Mercy-Apponyi birtoknak számító Nagyvejke a Völgyég kisebb, de tipikus német települése volt. Az 1777-ben épült temploma a völgységi szokásoknak megfelelően a falu feletti dombra települt. Mellette a temető van.